Kamaszos, szerelmes, megjátszós kapcsolatból igazivá válós.
Lara Jean jó tanuló, helyes 16 éves kamaszlány, aki inkább az álomvilágában él, mint a valóságában. Álmodik a nagy szerelemről, és titokban leveleket ír a fiúknak, akik megérintették a szívét. Ezeket gondosan eldugja. Ám amikor nővére egyetemre megy, a rendrakás közben elkeverednek, és fel lesznek adva a levelek. A legutolsót a 
nővére barátjának írta, aki az ő legjobb barátja volt. Hogy Josh ne higgye, még mindig szereti, megcsókolja előtte az iskola legnépszerűbb fiúját, Petert, aki éppen arról a levélről kérdezi, amit 12 éves koruk körül írt neki Lara Jean. Mivel Peterrel épp szakított a barátnője, akit vissza akar szerezni, meg is egyeznek, hogy eljátsszák, hogy járnak. A lány éppen csak azzal nem számol, hogy a megjátszott érzelmei egyre igazabbá válnak. Lehet igazi esélye is?
Komoly ellenérzésekkel ültem le a film elé, hiába tudtam, mekkora siker volt. A Netflix nagy nyári dobása, ami annyira megy, hogy már a folytatás is készül hozzá. (Mivel eredetileg regény, aminek három része volt, további siker esetén könnyen lehet belőle trilógia.) A gondom annyi volt, hogy olvastam a Jenny Han regényt, amiből készült, és azt nagyon nem szerettem. De annyit hallottam már itt-ott emlegetni ezt a filmet, most rászántam magam.
Nem bántam meg, mert egyike azon történeteknek, amelyek jobban sikerültek filmen, mint amennyire az irodalmi alapanyagot szerettem.
A történet sok tekintetben tipikus, a megjátszott szerelem lesz igazi a végére. Mégis, ahogy tálalják, amilyenek a szereplők, az egésznek a hangulata eladja. Romantikus, de messze nem nyálas és szó sincs benne első látásra egymásba szeretésről. Lara Jean és Peter először csak barátok lesznek, és látjuk azokat a lépcsőfokokat, ahogy mélyülnek köztük a dolgok. Ki nem állhatom, amikor felnőtt vagy kamasz, mindegy melyik zsánerben, az a szerelem alapja, hogy fizikailag tetszenek egymásnak a karakterek. Peter ugyan itt is az iskola legnépszerűbb fiatalembere, de nem az kapja a hangsúlyt, hogy milyen jó sportoló vagy mennyire helyes. Azért kerülnek közel egymáshoz, mert komoly dolgokról is tudnak beszélgetni. Mert megnevettetik egymást. Mert beilleszkednek egymás világába.
Az egész annyira aranyos! Jó hangulata van a filmnek. Eltalálták azt a pontot a romantika és a komédia között, ami éppen egy kellemes határmezsgye. Nem lett túlzottan érzelmes a film, de vannak benne érzések, fájdalmak, remények, szerelem. Jó a hangulata, mosolygós, de nem akarnak viccet csinálni semmiből, csak használják az életben is meglevő humoros helyzeteket. Nekem nagyon bejött az egésznek az érzelmi és hangulati világa.
Pont jár azért is, mert nem pakolták tele a filmet lehetetlenül szép emberekkel. Az átlagnál helyesebbek – Lana Condor sokkal szebb tud lenni, mint ahogy a filmben kinéz – de még az a szint, ami jó sminkkel és ruhával a nézőknek sem elérhetetlen. Tudtam díjazni, hogy a kamaszfilmbe olyan szereplőket állítanak a néző kamaszok elé, akik nem állítanak eléjük elérhetetlen modelleket.
Sorozatokból bőven akadnak ismerős arcok benne, stílusosan kamaszsorozatokból. Csak kettőt említek: Pretty little liars, Deadly Class.
Ez kellemes meglepetés volt, még az is lehet, hogy a könyvnek is adok még egy esélyt.
A fiúknak, akiket valaha szerettem - 5/4 kellemes kamaszfilm, értelmes történettel és poénokkal, szerethető karakterekkel.
