Mit is meséljek erről a sci-fi sorozatról? Azt mondják, 3 rész kell, hogy el tudd dönteni egy sorozatról, neked való-e. A Pandora egy rész után is sok volt, de rendben, kivártam a 3 részt. A véleményem nem változott: KASZA!

A történet gagyi, még paródiának is ostoba. Adott egy fiatal lány a jövőben, akinek a szüleit megölték egy támadásban. A nagybátyja gyámsága alá kerül, aki tanár egy elit csillagközi iskolában. Ide hamar felveteti a lányt is. Persze, ő tudni akarja, miért ölték meg a szüleit. A nagybácsi tud is valamit, afféle kémfőnöknek tűnik, akinek a tanár segédje csillagközi kémként tölti a szabadidejét, de a hősnő semmit nem tudhat erről. Persze, már az első részben elköt új barátaival egy csillagközi hajót, és elmegy nyomozni. A tanársegéd/kém hamar le is bukik, amikor pisztolyt forgatva száguld megmenteni.

Ez csak egy rész! A háromban volt még egy bolygóközi lázadás, ahol a rabszolgaként tartott klónok körül ment a konfliktus. Az egyik iskolatárs, hamar az egyik legjobb barát, onnan szökött diák, most egy másik klón helyébe visszament merényletet szervezni – aztán kiderült, hogy igazából csapdába sétál. A bolygó vezetője általa akarta visszakapni a fiát, aki – most figyeljetek – megrendezte a halálát, hogy elszökhessen egy klónnal, akit feleségül akart venni. De az apjának kellene a fia szavazata, hogy hatalmon maradhasson. Természetesen a barátai mennek megmenteni – hárman egy egész hadsereg ellen, de simán megoldják. Persze.

A történetek olyanok, mintha egy paródiát néztem volna. Csak éppen komolyan veszi magát, így elég fájdalmas nézni.

A karakterek is, abszolút ismerős karakterek paródiái. Van egy olyan diák, aki mintha Spock kamasz verziója lenne, némileg több érzelemmel. A magánéleti szappan még az alakokra is rátesz egy lapáttal: 3 rész alatt főszereplőnk beleszeret egy orvos tanulóba, összejön vele és már tervezik komolyan venni a kapcsolatuk – eljegyzés szinten – amikor a fiú feláldozza magát, hogy egy robbanás ne pusztítson ki egy fél bolygót. Vagyis, 3 rész alatt volt flörtölés, nagy szerelem, majd gyász is.

Színészileg is egy szabály van: jól kell kinézni. Mondjuk, nekem nem a zsánereim a figurák – talán a tanársegéd/kém kivételével – de érezni, hogy az eye candy faktor volt a válogatás alfája és omegája.

Látványra is gagyi az egész.

El tudom képzelni, hogy valaki jókat röhög rajta – mert annyi béna az egész, és ezért kitart mellette, de én szabályosan undorodni kezdtem már tőle. A soha viszont nem látásra, Pandora!