Sorozatgyilkosos, pszichés, nyomozós.
Az FBI új vezetőt kap, aki kifejezetten a Viselkedéskutatás részlege miatt vállalta el ezt az állást. Lát bennük fantáziát, és Gunn okos lavírozással fel akarja futtatni a részleget: megszerzi a kívánt alanyokat, és egyre több aktív nyomozásba is be akarja kapcsolni a csapatot. Az egyetlen, előle titkolt gond, hogy a csapat csodagyereke, Holden annyira kikészült Kempertől, hogy kórházba kezelik. Bill és Wendy nagyon igyekeznek talpra állítani, noha nekik is megvan a maguk baja. Wendy továbbra is titkolja szexuális irányultságát, noha egyre komolyabb a párkapcsolata. Bill 7 éves nevelt fia pedig belekeveredik egy kisgyermek meggyilkolásába. Holden a munkától tér vissza: lelkesíti, hogy végre beszélhet Mansonnal. Felfigyel az atlantai gyerekgyilkosságokra is, ahol a csapat élesben is kipróbálhatja magát.
John E. Douglas könyveiből egyre több kapható nálunk is, aminek örülök. Olvasmányosan nyújt betekintést a kriminálpszichológia világába, és a morbid kíváncsiságot is kielégíti a legismertebb és kevésbé ismert gyilkosok megismertetésével. Bőven van benne annyi anyag, hogy nagyon könnyen összehoztak belőle egy lineárisabb felépítésű, klasszikusabb krimit a Mindhunter 2. évadára is.
A sorozat felépítése lineáris, látszólag egyszerű. Ám sok kis szállal zsonglőrködnek, nagyon érezhető, mennyi anyag lenne még ebben a témában. Az interjúk, az olyan gyilkosok, mint Kemper és Manson. Az aktuális nyomozások. A cégen belüli politika. A szereplők magánélete, amire a munkájuk akaratlanul is rányomja a bélyegét. Nagyon sok minden van benne, ami idő és hely hiányában elsikkad. Ettől kissé hiányérzetem is volt: a BTK gyilkos, akit nagyon alapoznak, de a nyomozásnak még neki se álltak. Bill nevelt fia, akiben nagyon látok egy szociopata kezdeményt. Maguk az interjúk.
Érdekes volt az atlantai szál is, arra adtak helyet és időt a sorozatnak. Jól átjött, mennyire frusztráló, hogy az FBI kezében ott van egy új módszer, ami működik és használhatnák, de Holden és Bill is folyton azzal szembesülnek, hogy a gyakorlatban nem engedik őket igazán dolgozni, nem hallgatnak rájuk. Csak éppen annyi minden van még, hogy hiába volt ez érdekes, mások hiányoztak mellőle.
Ami viszont volt, és nekem nem hiányzott, Wendy magánéleti szálának túlnyújtása. Ahhoz képest, ami lett belőle, túl sok teret kapott. Bill sokkal izgalmasabb dolgokon megy keresztül és vele történnek is dolgok, mégis, a nő legalább ugyanannyi jelenetet kapott a kínjaira. Holden magánéletét most hanyagolták, ő a sorozat végére teljesen munkamániás lesz magánélet nélkül. Mondjuk, amilyen szerencsétlenül állt neki felszedni a recepciós lányt, nem is kell meglepődni.
Hangulata van a sorozatnak, ami fakad a témájából és a megidézett korszakból is. A retró feeling abszolút átjön a színvilágtól kezdve a szereplők megjelenésén át a helyszínekig mindenben. Mégse érződik réginek, vagy nem tesznek bele olyan ma már nevetséges frizurákat, mint amivel a Stranger Things sokkal minden egyes évadban.
Bejött a casting is. Nem véletlen, hogy a sorozatbeli Manson a Tarantino moziba is kiruccant.
Kis hiányérzetek mellett is nagyon jó sorozat ez, már várom a 3. évadát is!
Mindhunter - 5/4 hangulatos és érdekes krimi, kedvelhető szereplőkkel és korrekt látványvilággal.
