Remigiusz Mróz könyvet már olvastam, és simán besoroltam magamnak skandináv szerzőnek. Ennyit a nyelvérzékemről… Mert a szerző lengyel. A Forst felügyelő is az ő könyvén alapul, és ha nem Zakopane lenne a fő helyszín, amit azért lengyel városként be tudok azonosítani, itt is simán el lehetne nekem adni, hogy skandináv történetet nézek.

Ezzel el is árultam, hogy egy roppant nyomasztó, nyomorult emberekkel teli krimi bontakozik ki előttünk. Az ügy elég rémes, az emberek szenvednek és sötét titkaik vannak, a főszereplő nyomozó meg annyi szinten szerencsétlen, hogy csoda, hogy nem lett belőle komoly alkoholista vagy drogos, vagy valami hasonló. Nem is igazán esett jól ilyen időben nézni, még rápakolt egyet az időjárás miatti nyomott hangulatomra.

Maga a történet viszont nem rossz és több rétege van. Ott vannak a holtak, a hátrahagyott jelek rajtuk, az eltűnt gazdag fiú és a múltbéli náci kollaboránsok esete. Sok szál, sok borzalom, és ahogy egy krimisorozatban szeretem, a végére szinte minden össze is fog függeni. Az alapjául szolgáló regény magyarul nincs kiadva, így nem tudok arról nyilatkozni, hogy mennyire értünk a történet végére, vagy van innen még tovább. A sorozat alapján mindkettő teljesen elképzelhető opció.

Még maga a nyomozás is elment, Forst halad végig a nyomokon minden akadályoztatás ellenére. Fel van építve mi honnan jött, nincsenek a semmiből nagy megvilágosodásai. Több helyszín is van, így a nyomozó mozgásban is, és akcióban is lesz része. Nehéz is lenne mélypontot találni, bár tudom, melyik a számomra legmegterhelőbb része a nyomozásnak. Amikor felmennek a hegyre, és szembesülünk azzal, ott mi folyik. Lesz ott perverzió és vérfürdő közel egymás után.

Amivel bajom volt, az a szereplők motivációja. Akár magánéletben, akár a nyomozásban nagyon gyakran nem bírtam összerakni, egyes dolgokat minek csinálnak. Forst, aki viszonyt folytat a közvetlen főnöke szellemileg instabil lányával. Minek? Szerelem a részéről nem volt, a lány vonzalma meg csak terhes volt neki és a főnöke is tiltotta tőle. Elég könnyen szedett fel nőket a sorozatban ahhoz, hogy azt gondoljam, ne talált volna sokkal problémamentesebb alkalmi kapcsolatot magának. Vagy, ott van Olga alakja. Az újságírónő, aki Forst társául szegődik. De miért? Még csak állása sincs, mert a viselkedése miatt megrovásai is vannak, meg állástalan is. Szabadúszó, elvben házalhatna a cikkel, de nem ír meg semmit. Egyszerűen nem látom, neki miért kell belekevernie magát az egyre sötétebb eseményekbe. A történetében sincs semmi, ami indokolná, miért keres válaszokat. A végét meg hagyjuk is, az egy nagy kérdőjelet rajzol a nő feje fölé.

Benne van témaként a korrupció, ami átível a történelmen is. A Millennium-trilógia több ponton is eszembe tudott jutni. Itt is vannak náci szálak, itt is van nők elleni erőszak. Meg az egésznek az a sötét hangulata.

A látványvilága elég sötét, de ezekhez a témákhoz ez remekül is ment. Nem is tudom, mit írnék egy olyan nyomasztó krimiről, amit olyan színvilággal és hangulattal forgattak volna le, mint a Barbie-t. Ez egy sötét és fájdalmas történet, ami annak is néz ki.

A lengyel színészekről kb. semmit se tudok, így nekem minden szereplő az újdonság erejével hatott. A nyomasztás nagyon dőlt belőlük. A kedvencem különben az ügyésznő volt – azt nagyon eltalálták, ahogy a rúzzsal kifejezték a benne végmenő változást. Az a jelenet, amikor hirtelen megérti a dolgokat, összeomlik, majd összeszedi magát és már egy más ember. Ez el is lett játszva. A többieknél sokkal jobban látszott, hogy szenvedtek, szenvednek és szenvedni fognak. Ott nincs meg ez a töréspont.

Helyenként érdekes a történetvezetés és annak megjelenítése. Forst időnként jobb szó híján kikapcsol. Ilyenkor gyakran van egy ugrás, amit elég fejfájást keltő módon oldottak meg képileg is. Különben is akad egy-egy furcsa beállás, vagy nekem nem tetszett módszer, de ezek kiugrottak az átlagból.

A sorozatot azonban elnéztem, ha nem is sorolnám a jobbak közé, az erős átlagba simán belefért.