Fantáziát ünneplő, gyászt feldolgozó, barátokkal összefogós.
June élénk képzeletű kislány, akinek édesanyja több egy szerető anyánál, lánya képzeletbeli világának is aktív tagja és építője. Együtt találnak ki egy csodás álomvilágot, a Csodaparkot, ahol a lány plüss állatairól mintázott, beszélni is tudó állatok szórakoztatják a vendégeket. June és édesanyja újabb és újabb játékokat találnak ki, 
amelyeket le is modelleznek. Ám az asszony megbetegszik, otthon sem maradhat. June már a közös játékban sem lel élvezetet, állandó rosszkedvvel és gyásszal küszködik, elpakolja a parkot. Mikor egy táborból haza akar szökni, egy más dimenzióban találja magát. A megvalósult Csodaparkban, ahol a Sötétség és a megvadult zombi majmok mindent el akarnak pusztítani. Összefog az állatokkal, hogy újraindítsák a parkot – a közös kalandok közben a saját sötétségét is megtanulja legyőzni.
Nincsenek könnyű helyzetben a mesekészítők. A Disney, a Pixar és a DreamWorks annyira uralja a piacot, annyival mások előtt járnak, hogyha a többiek nem találnak ki maguknak valami egyedit, észre sem vesszük őket a nagyok és meséik mellett. Az Illumination lassan a cukiság stúdiója lesz, a Laika más technikával készít igényes meséket. A többiek?
Tőlük kapjuk az olyan meséket, amelyeket egyszer ki lehet bírni, de folyton az jut az eszébe a nagyobb nézőnek, miért nem inkább a fenti stúdiók egyik meséjét nézi. Azok jobbak látványban, történetben.
Abszolút így éreztem a Csodapark kapcsán is. A története annyira példázatszerű, hogy sikítani lett volna kedvem. Ahogy a park leképezi June szenvedését, éppen csak a szánkba nem rágják, hogy a Sötétség az ő dühe és félelme, ami a boldog személyiségét elfelhősítette. Mogyoró annyira June megfelelője, hogy még a szemük is teljesen egyforma. Még a legkisebbeknek is nyilvánvaló lesz, hogy mi minek felel meg és a vidámpark megmentése jelképes. Ez a mese arról szól, hogy a személyes fájdalmon és haragon felül kell emelkedni, nem szabad hagyni, hogy tönkretegyék a személyiségünk.
Racionálisan ebbe is bele lehet kötni – az anya betegsége nem tűnik el attól, hogy June ráébred, azzal senkinek nem lesz jobb, neki sem, ha folyton morog, szenved, mindent felad, ami az anyját juttatja eszébe. De ha már az ilyen hibáknál tartunk: milyen bénán lett megoldva az anya betegsége. Miért nem lehet kimondani, hogy kórházba kell mennie kezelésre? Miért nem látogathatja meg June? Ez az elment, beteg vonal így teljesen értelmetlen.
A parkbeli állatok mozognak a cuki és a végtelenül idegesítő között. Érezni, hogy inkább kisgyerekeknek van szánva a film, akiknek a mese logikája sem fontos, hanem a kis kalandok és a cuki állatok. Mogyoró még csak-csak elment nekem is, de pl. Greta malac minden megjelenése húzta az agyam, és nem jó értelemben. Harsányak, giccsesek, és semmi értelme, hogy ezek az állatok a vidámparkosok. Nem mintha a fantáziavilág működésében lenne bármilyen logika, nem is értem, minek szeretném még mindig megtalálni. Nincs benne.
A grafika elmegy – nem a nagy cégek minősége, de nem is bántja a szemet. Színes, harsány, a kicsiket biztosan le tudja kötni. A cselekmény is mozgalmas, történnek benne dolgok, csak éppen értelme nincs benne semminek.
Kisgyerekeknek be lehet tenni, de abszolút nem szülőbarát. Ez gyerekmese.
Csodapark - 5/2,5 korrekt látványú, színes és pörgős mese. A mondandó és a humora is nagyon gyerekes.
