Rendőrségnél informálódós, családos, gyereknevelős, rasszizmussal foglalkozó.
Kendra fia órákkal korábban elment otthonról, nem jelentkezett, és az autójáról annyit sikerült megtudni az aggódó anyának, hogy a rendőrség nyilvántartásában szerepel egy ügy miatt. Az őrsre siet, hogy ott tudjon meg többet a 
fia helyzetéről. Azonban a szolgálatban levő tiszt alig mond neki valamit, ő maga sem rendelkezik információkkal, és Kendra erőszakossága nem is ösztönzi arra, hogy beleássa magát az ügybe. Mikor a nő férje, a fehér és FBI ügynök Scott is megérkezik, a páros már nem csak az információkra vár. A kapcsolatuk kudarca, és a sok nézeteltérés is felszínre kerül, ami elvezetett eddig a pillanatig. Mennyit számít még, hogy milyen Kendra és Jamal bőrszíne?
Hogy is kellene ehhez a filmhez viszonyulni? Annyira egy témára összpontosít, annyira egy társadalmi kérdést tesz a középpontba, hogy az egész filmet lehet nézni a rasszizmus és liberális rasszizmus szemszögéből. Csak itt keményen ki is mondják, mondhatni az arcunkba üvöltik, nem csomagolják be semmilyen köntösbe. Ugyanakkor ez egy karakterdráma is, akár többet is kereshetünk benne, mint egy fekete fiú tragédiáját.
A film rendkívül színház kompatibilis: egy helyszínen játszódik, ha vissza is emlékeznek vagy más időszakról, helyszínről van is szó, arról csak beszélgetnek. Kevés szereplőt is mozgat: a szülők és két rendőr, ennyi a teljes stáb.
A dráma háromszoros. Ha nagyon akarom, négyszeres. Egyrészt, van konfliktus Kendra és Scott között. A férfi hónapokkal korábban elhagyta az asszonyt, akiben még mindig nagy ezért a tüske. Igaz, ezzel a szállal is visszakanyarodnak a rasszizmus felé – Kendrának azért fáj különösen a férje távozása, akiért elhagyta. Annak a bőrszíne miatt.
Másodrészt, benne van az anya konfliktusa a fiával. Hiszen Kendra utoljára nagyon üvöltött a fiával, és most belülről a lelkiismeret-furdalás is marcangolja. Nincs is kitől feloldozást kérnie, mert a fiát még csak telefonon sem éri el.
A nagy, uralkodó téma a rasszizmus. Többször is szóba kerül, hogy hogyan kellene a rendőr által megállított embereknek viselkedni. Hogy amiért egy feketét megfognak, ugyanazért egy fehérrel nem is foglalkoznak. Nyersen ki is mondják, hogy a feketéket sokkal előbb agyonlövik. Az összekötő tiszt igyekszik a nő ilyen nézeteit letörni. Mindkettő érveit meg lehet hallani és elgondolkozni rajtuk. A film ugyan nem mond ki végső ítéletet, de eléggé állásfoglalás az, hogy mi lesz végül az eltűnt fiú, Jamal sorsa.
Végül, a rendőrség és a polgárok viszonyát is feszegeti a film. Ki szolgál kit? Ahogy egy bekezdéssel feljebb írtam, van mindkét irányba érvelés. A rendőrök érvelési rendszere és a jogait védő civilé is itt vannak, mindenki a saját véleményét fogalmazhatja meg.
Mivel egy helyszínen játszódik a film, látványban nem nagyon tudnak mit nyújtani. Sötét, éjszakai rendőri váró. Éppen annyira sivár, amennyire annak hangzik. A színészeknek kell eladni a filmet, és Kerry Washington maximálisan viszi az egészet a hátán.
Kár, hogy ezt a témát sokféleképpen és jobban is feldolgozták már – kisebb így a súlya.
Közben arra is rákerestem, hogy nem véletlenül jutott róla eszembe egy színpadi darab. Eredetileg ugyanis ez a történet színpadon mutatkozott be. Filmen most bárki megnézheti.
A fiunkat keresve - 5/3 színészileg rendben van. Színpadon is működne a dráma. De láttam már nagyon hasonlót.
