Jakuzás, átalakulós, beilleszkedős, halálos.
Osaka, az 1950-es évek eleje. A helyi börtönben Nick az egyetlen nem japán elítélt. Amikor segít az egyik jakuza tagnak a szökésben, hálából őt is kijuttatják. Kiyoshi a szervezetbe is beviszi magával, munkát és lakást is adva 
neki. Nick gyorsan öl, nem tesz fel felesleges kérdéseket és pillanatok alatt azonosul a jakuza szellemiségével. Az ujjait is simán levágja, amikor egy balul sikerült üzlet után a főnök elégtételt követel. A szerelem is itt talál rá: Kiyoshi húga, Miyu már a megismerkedésük estéjén a szeretője lesz, és ki is tartanak egymás mellett, ha többen rossz szemmel is nézik a kettősüket. Nick kialakulóban levő új életét a saját múltja és egy jakuza háború veszélyezteti, amiben igyekszik talpon maradni és életben tartani a szeretteit.
Elképesztő, mennyire rühellték a kritikusok ezt a filmet. Mondjuk, a nézők se szerették sokkal jobban. Valahol igazuk van, némi elvakultság nélkül valóban darabokra lehet szedni a dramaturgiát, a karaktereket, de még a színészeket is benne. Ám, sajnos vagy sem, nekem akadt benne vakító.
Vallomások: a Rémségek könyve első része óta Jared Leto bejön nekem. Rajongásnak azért nem nevezném, de kedvelem annyira, hogy simán elnézek neki egy-egy gyengébb filmet is. Így, nem vagyok képes elfogulatlanul nézni ezt a filmet.
A cselekmény pörög, ha sokszor banálisan is alakulnak benne az események. Kötelező köröket futnak, minimális logika mentén. Az egyik percben Nick a pária, akit amerikai származása miatt le se köpnének, a másikban a főnök fogadja be a jakuza családjába? Az sem volt tiszta, hogy a háború minek robban ki és éppen ki gyilkol kit. A szerelmi szál még rosszabb ezeknél. Az agyamra mennek az olyan sztorik, amelyek nem Disney mesék és szerelem van első látásra. Nick és Miyu: találkoznak a bárban, a báty hazaküldi a férfival a húgát. Beszélnek vagy két mondatot és a lány máris az ágyába invitálja a férfit. Utána meg úgy viselkednek, mintha együtt lennének évek óta, és mindent tudnának egymásról, stabil pár lennének rég. Az agyam le is kapcsoltam, és csak néztem a filmet, nem gondoltam bele semmibe, így viszonylag szórakoztató.
Karakterek nem is nagyon akadnak. A jakuza tagok annyira egyformák, hogy meg sem tudtam különböztetni őket. Annyi maradt meg, az egyik hozta ki Nicket a börtönből és az ő húgával jár. A másik meg a lány volt pasija, akinek nagyon nem tetszik, hogy Miyu már nem dobja szét neki a lábait. Senkiről se tudni meg semmit, még csak azt sem, milyen ember.
Nick esetében a legrosszabb: ő most jó vagy rossz ember? A múltja tiszta homály, a jelene minimum megkérdőjelezhető. Túl könnyen lesz egy erőszakszervezet engedelmes tagja. Ha nem Leto játszaná, simán ellenszenves is lenne. Egyre mélyebbre süllyed, és a filmben ez az elérendő, pozitív cél. Kösz, de nem tudom értékelni, hogy hidegvérrel átvágja a barátja torkát is. Miért nem akadok ki ezen? Lenne rá egy nagyon csajos válaszom. Mert mindeközben a From Yesterday klipje pergett a szemem előtt, és a színész két szép kék szeme feledteti velem, milyen is ez a Nick.
Tudom, a szubjektív szimpátiám elvakít. Most ez van – legalább nem fájt a film.
The Outsider - 5/3 felszínes szórakoztatás, de Letóval elfogult vagyok. Miatta simán bírtam a filmet.
