Autóversenyes, fejlesztős, barátos, céges ügyeskedős.
A Ford vezetősége szembe kell, hogy nézzen azzal, már nem ugyanazt jelenti a márka, mint korábban. A marketing csapat azt találja ki, hogy a versenyeken kellene győzniük, a fiatalabbakat megnyerni vevőnek. Mikor a Ferrari céggel nem tudnak társulni, még ki is gúnyolják őket, II. Henry Ford elkötelezi magát egy győztes 
versenyautó megalkotására. Az egyetlen versenyzőt kéri fel a fejlesztésre, aki amerikaiként meg tudta nyerni a Le Mans futamot. Carroll Shelby egészségügyi okokból nem versenyezhet már, de van egy megszállott pilótája, Ken Miles. Ők ketten belevágnak a GT40 fejlesztésébe, és Shelby Miles versenyeztetéséért is harcba száll, a marketingesek ugyanis a saját embereiket akarják reflektorfénybe tolni. A győzelemhez azonban több kell az eladhatóságnál.
A recept nem új, ugyanígy adták el a Hajsza a győzelemért című filmet. A verseny már a történelem része, egy egyszerű netes kereséssel mindenki megnézheti, mi történt és hogyan. Így nem is azt tették minden középpontjába, hanem a két embert, akik fejlesztették és versenyeztették a Ford GT40-est. Ugyan látjuk a versenyt, a fejlesztés pillanatait, de a karakterekre került a súly.
Mindkét karakter megkapta a maga drámáját, amivel drámává is válik a film. Shelby egy nagyon sikeres és imádott karriert kell, hogy feladjon egészségügyi okokból. A váltás nem egyszerű, és az is teher, hogy ennek ellenére az egykori dicsfényből kell megélnie. Mindenki számára ő a nyertes versenyző, akiről nem értik, miért vonult vissza. Miles esete azért szomorúbb: a legjobb pilóta, akit azért nem engednek versenyezni, és borzalmasan szívatnak, mert a marketing szerint nem eladható. Nyersebb a stílusa, valamivel idősebb – ez elég is, hogy a saját vállalata olyanokat megcsináljon vele, hogy még most is bosszant.
Szerettem a filmben, hogy az autóversenyzés mellett izgalmassá tették a fejlesztési folyamatot. Kifejezetten élveztem a tervezői, de a marketing gépezet működését is. Igaz, az valahol fájdalmas, hogy a látszatok kedvéért mennyire elnyomnak egy-egy embert. Ahogy a haszon felülírja az emberséget és a tisztességet.
Meglátszik a filmen, hogy költöttek rá. Teremtettek egy 60-as évekbeli miliőt, nem sajnálták a pénzt az autók és a kor versenyeinek a megidézésére. Az egyik kedvenc részem az volt, amikor felvonultak a Ferrari autók, a Ford emberei meg megállapították, szépségversenyen esélyük se lenne. Ahogy ott látni az autókat, látod, hogy mennyire mások, mint a mai versenyautók, szinte retró érzés, de mégsem. Mert ott és akkor ezek voltak az új csodák, és ezt az érzést a film is tudja adni.
Maga a verseny annyira nem fogott meg, de soha nem az autóversenyzés volt a sportom. A Forma1-ben a mai napig nem értem, mi az izgalmas. Mennek körbe-körbe…
A casting annál inkább fogamra való volt. Az nem meglepő, Christian Bale mennyire szerepben van. Ahogy Miles jellegzetes arcjátékát, azt a szinte beharapott állkapcsot produkálja végig… Matt Damon volt a kellemes meglepetés. Ahogy öregszik, egyre komolyabb színész is lett. Shelby nagyon jól állt neki.
Ez a film beváltotta a reményeim, nálam abszolút újranézős.
Az aszfalt királyai - 5/4,5 jó szereposztás, látványos versenyek, még az autófejlesztés is érdekes lett. Tetszett!
