Nyomozós, visszaélős, kosztümös.
Nellie nem emlékszik a múltjára, a neve az egyetlen, amit tudnak róla. Egy elmegyógyintézetben kell maradnia, amíg nem térnek vissza az emlékei. Ám amit itt tapasztal, elviselhetetlen. A főnővér szigorú rendet tart, kegyetlenkedik a rá bízott asszonyokkal, akik sokan az ő terápiáitól őrülnek meg. Nellie igyekszik segíteni, de a főnővér egyre keményebben bánik vele is. Egyetlen szövetsége az intézet új és fiatal orvosa, aki elkötelezett 
abban, hogy Nellie visszanyerje az emlékeit. Ahogy a lánynak egyre több minden eszébe jut, arra is rá kell jönnie, hogy talán az orvosában sem bízhat. Hogy ő küldetéssel érkezett ide; van, aki hazavárja, és meglepő helyen találhat szövetségesre.
Mivel a film alcímében is ott van, hogy Nellie Bly történet, és történelmi tény, hogy a riporternő mit vitt végbe a saját korszakában, talán nem nagy spoiler, hogy itt már felfedem, hogy Nellie azonos Nellie Bly-jal, az első női riporterrel.
Nellie karaktere felbukkan itt-ott egy regényben, vagy filmen. Ami a film nézése közben eszembe jutott, hogy az ő története lehetett az alapja az AHS Asylium újságírónőjének is. Csak az AHS véresebb és rettenetesebb történetet írt a karaktere számára, mint amit Nellie elszenvedett igazából.
A film tévére készült, de az igényesebb tévés thrillerek közé tartozik. Kosztümös, és itt áldoztak is arra, hogy meglegyen a történelmi hangulat. A kosztümök, a miliő stimmelnek – a költségeket meg vissza lehetett fogni azzal, hogy a film tulajdonképpen egy helyszínen játszódik, az őrültek házában.
Talán néhol túl sötétnek éreztem a képeket, de egy őrültek házában, ahol a nővérek előszeretettel kegyetlenkednek a rájuk bízottakkal, nem lehet napfény. Így könnyebb a komor, vészterhes hangulatot megteremteni…
Jár a pont azért is, ahogy stílusosan korhatáron belül maradtak. Nem lett ez egy véres, fizikailag is bántalmazós film. Utalnak ugyan durvább beavatkozásokra, de mutatni nem mutatják meg őket. A horrort leginkább közelítő rész, amikor a teljesen megtört Lottie felgyújtja magát, de ott is a lángokon van a fókusz, nem az elégő emberi testen, a maradványokat nem is mutatják.
A történet némileg klisés fordulatai azonban nem nyerték el a tetszésem. Leginkább az orvos, doktor Josiah alakítása nem tetszett. Gondolom, stimmelnie kellett a történelmi háttér miatt, de nagyon zavart, ahogy a segítőkész alak átváltott kényszerképzetes szerelemrajongóba. Egy-egy ponton nem is tudtam, ki a rosszabb: ő vagy Grady főnővér. Az egyik legalább meggyőződéséből tette, amit. A másik simán kéjvágyból.
Azért némi romantikus eltérést is megengedett magának a film: Nellie Bly életében igazából nem volt Bat. Valóban egy gazdag, amerikai arisztokrata lett a férje, csak az éppen egy 70-es felüli úriember volt, nem egy korabeli fiatalember. Mondjuk, fura lett volna, ha az öreg indul Nellie megmentésére a filmen…
A casting korrekt, jó volt Christina Ricci-t filmen látni.
Egyszer érdekes volt, és az AHS párhuzam miatt még jól is szórakoztam rajta.
Szökés a bolondok házából - 5/3,5 tetszett, hogy ábrázolták a kegyetlenséget, de korhatárosan. Ok a casting, a sztori is.
