Embereket segítős, útra lelős, kutyás.
Ethan megtalálta a boldogságot öregségére a szerelme és a kutyája mellett. Amikor Hannah fia egy autóbalesetben meghal, az özvegye náluk szüli meg a kislányát, és eleinte hagyja, hogy a két gyászoló öreg a kislány mellett legyen. Azonban Gloria aggódni kezd, hogy a biztosítási pénzt akarják az öregek, így felpakolj CJ-t 
és nem is engedi többet a nagyszülei közelébe. Ethan a haldokló Bailey-t kéri meg, vigyázzon a következő életében a lányra. A visszatérő kutyus, amikor meghallja az ismerős kislány hangját, addig mesterkedik, amíg valóban CJ kutyusa lehet. Molly néven mindig mellette van, és segít neki túlélni egoista és alkoholista anyja mellett. Nagy Kutyaként csak egyszer látja, de a 4. alkalommal megint a lány mellett lehet. Segít neki, hogy a gyerekkori jó barátban meglássa az igazit, és együtt térnek haza is a családjukhoz.
Az első részt sem utáltam annyira, mint a kritikusok többsége. Nyomában sem ért a regénynek, de nézhető volt. A második részt azonban szerettem is, annak ellenére, hogy ez a rész sem nyerte el többek tetszését. Az enyémet igen.
Talán azért, mert tetszik az üzenete. Ahogy arról szól, hogy az életben jó és rossz dolgok történnek, változatos, de ez jó. Csak haladni kell előre, és megtalálni azokat, akikkel a nehéz perceket is át érdemes vészelni. Vagyis, a falkákra kell lelnünk, legyenek a tagok két- vagy négylábúak.
Annak is a himnusza, hogy az embert mennyire szereti a kutyája. Imádtam benne, ahogy a kutya gondolkodása nem csak emberi vonásokat kap. Az, ahogy a csitítást kénytelen felfogni, vagy, ahogy mindig ugyanott viszket neki. Azt a végtelen és határtalan hűséget és szeretetet, amit itt Bailey egész lénye prezentál. Állatbarát, kedves és családi film – bár azért elgondolkoztam a korhatárokon is. A mai agyammal nekem megható volt, és pl. a Molly-én halálát meg is könnyeztem. De könnyebben átlendültem, és haladtam a filmmel előre. Egy kisebb gyereknek nem biztos, hogy ez a halál tematika annyira való már.
Annak ellenére, hogy kemény témák vannak benne, nagyon szeretettel teli az egész film és jó a hangulata. Pedig van itt inkompetens anya, rák, és ahogy már írtam, visszatérő téma benne a halál. Ami itt különben nem a vég, csak az út része.
Külcsínre is korrekt lett a film. Nem látványelemek kellenek bele, de ami képileg megjeleníthető, azzal gondosan bántak. Színes, de nem harsány. Szórakoztató alkotás, képi világát is tekintve.
Szerettem a helyszíneit, legyenek azok a tanyán vagy a városban. Különösen tetszett, ahogy a lakásokkal leképezték egy-egy ember világát, lelki életét is. Ahogy otthon lett egy-egy szobából, ahogy visszatükrözte a benne lakó karakterét.
A történet szereplői jó emberek, még a megtévedtek is kapnak második esélyt és megjavulhatnak. Gloria a film első felében megutáltatja magát, de aztán ő is meg tud változni. Vannak kevésbé szimpatikus figurák, de senkiből nem csinálnak ellenséget vagy elemien rosszat. Egyszerűen csak mások, más értékrendszerekkel.
Gonosz leszek, ha ebből a filmből nem a színészek lesznek azok, akik megmaradnak az emlékezetemben? Mert ok, nagyon szerethető lett Kathryn Prescott alakításában CJ. Dennis Quaid annyira szerethetően nagypapás, olyan széles és bizalomgerjesztő a mosolya. De mégis a kutyák azok, amelyekre emlékezni fogok később. A második, Molly, valami egészen tünemény. De bármelyik kutyát ki lehetne emelni, a cuki faktor garantált.
Talán nagyon mesés, és nagyon könnyfakasztóra készítették, de ez most jól esett a lelkemnek, és szeretem a kutyás filmeket.
Egy kutya négy útja - 5/4,5 talán nagyon mese, de egy megható és kedves kutyás mese, sok édes kutyussal.
