Pedig nem mostanában olvastam a regényt, amiből készült. Azóta lett egy csomó folytatása, mi több, még a férfi főszereplő fiú testvéreinek is jelentek meg történetei. Szóval, nem mondható egyáltalán friss emléknek.

Mégis, simán küzdöttem azzal, hogy a regényt akartam megelevenedni látni a vásznon. Azóta már egy tucat hasonló született, de akkor még szerettem, amiben más volt, mint a tucat románcok. Hogy ez a páros megszenvedett egymásért. Hogy egy kis bűnügyi színezet is keveredett bele. De a film ezeket nem tudta visszaadni.

Először is, a filmben Abby apja miatt kell Vegasban akciózni. Egy átverést kapunk, addig meg csak a két főszereplő kerülgeti egymást. A film ugrik is egy nagyot, amikor az ismerkedős szakaszban vannak. Egy rövid összevágás köti össze a kezdeteket azzal, hogy már nem tudnak ellenállni egymásnak, ha kicsit nyüglődnek is előtte. Romantikus film, amiben túl sok az olyan jelenet, amikor a főszereplők kiéhezetten lesik egymást. Teljesen kivették azt a vonalat, hogy Travis milyen céllal készül rendészeti pályára.

Néha villan egy-egy jelenet, ami azért ismerős. Mint amikor Travis testvérei rájönnek, hogy a lány, akit az öccsük hazahozott, az egy póker legenda. De különben végig valami hiányérzetem volt. Valahogy nem olyan az egész, mint ahogy a regény alapján vártam. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy az első regény még nem volt tucat new adult, a saját megjelenésekor meg pláne nem. A film viszont az.

De az simán benne van, hogy a szereposztás se éppen tetszett. Virginia Gardner mint Abby, még csak hagyján. Egyértelműen eye candy választás, és nem is nagyon kapott színészi feladatot. Abby ártatlan tinilányos és elég nagy is a váltás, amikor a végén a kaszinóban egy más arcát is megmutatja. Az jobban állt a színésznőnek, de hogy miképpen fér össze a hétköznapi énjével? Az már nehezebb dió. Dylan Sprouse ellen meg két kifogásom akad: az egyikról nem tehet. Annyira hasonlít a testvérére, van teljesen azonos arcgesztusuk is, hogy nem tudtam nem Cole Sprouse mását látni benne. A másik, hogy Travis egy remek harcos a történetben. Sprouse meg egyszerűen nem néz úgy ki, hogy elhiggyem, ennyi és ilyen ellenfelet le tud verni.

Látványelem, igazi feszültség nincs. Ha csak nem számoljuk látványelemnek az eye candy faktort, mert mindkét főszereplőt elég rendesen vetkőztetik vagy kihívőbb ruhát kapnak.

Már csak azt nem értem, miért kellett ennek folytatás is. Igen, a regényeknek van. De azok egy sikerkönyv folytatásai. Ez meg bukta volt. Akárhol nézem - kritikák, bevételek. Szóval, el nem tudom képzelni, ki és minek akarta ezt folytatni. De majd esküvőzünk, akkor elmesélem.