Titkos szövetséges, bevetéses, kémkedős, akciós.
Alfred Pennyworth leszerel a seregből, és a civil életben szeretne boldogulni. A gyilkolás és harc, amihez profin ért, így ettől nem messze levő szakmát képzel el magának. Vállalkozást indít, melyben nyomozást, védelmet és ügyintézést biztosít. Az egyik első ügyfele az amerikai milliomos, Thomas Wayne. A férfi meglepően mély összeesküvések világába vezeti el az egykori katonát, aki hamarosan titkos szervezetek hatalmi harcai között 
igyekszik lavírozni. Közben beleszeret egy nála jobb körülmények közé született lányba, de a menyasszonya lesz, aki megfizeti Alfred veszélyes munkájának árát. Alfred ettől kezdve hol bosszút áll, hol menekül, de képtelen kitörni a titkos szervezetek világából. Miközben Wayne egyre szorosabban együtt dolgozik egy másik ügynökkel, az agilis Marthával, Alfred már azon emberek között találja magát, akik a királynő életét óvják.
A legtöbbször szeretem, ha egy sorozatnak egyedi hangulata van. Amikor annyira jellegzetes a külleme, a cselekményvezetése és a szereplői, hogy az megkülönbözteti más hasonló sorozatoktól vagy filmektől. Ez igaz erre a sorozatra is, de nem tudtam egyikkel sem mit kezdeni. Mert ez már furcsán volt különös és más.
Elég, ha csak annyit írok, hogy elvileg ez Batman előtörténet. A későbbi Alfred inas a főszereplő, aki most ismerkedik meg Thomas Wayne-nel és a férfi későbbi feleségével, a kis Bruce leendő anyjával. De semmi nincs benne, ami arra a képregény vagy filmes világra emlékeztetne. Gyakran nem is tudtam mit kezdeni a cselekménnyel: most akkor melyik szervezet melyik és mit akarnak? Mi köze ennek a későbbiekhez?
Arról nem is beszélve, hogy bőven tettek bele olyan húzást, ami finoman szólva is kiakasztó. Az, hogy Martha első körben Alfred ajkaira cuppan rá, még csak a kezdet. Annak a szálnak szerencsére nem lesz folytatása, és elkezdik alapozni, hogy Alfred felől Thomas felé fordul az érdeklődése. (Nagyon nem akarjuk, hogy Bruce Wayne Alfred fia legyen, ugye?) De láttuk a patás Sátánt, legalább egy pillanatra felbukkanni. De még nem is az volt a legrosszabb élményem: az Alfred viszonya lett a királynővel. Szó szerint. Nem csak megmenti a nőt…
Különben is, miért bukik itt minden nő erre a pasira? Szótlan, komor, aki mellé sodródik, biztosan rosszul jár. Ehhez képest a sorozat elején a gazdag lány, Martha, a törzshelyének pultosa, a végére II. Erzsébet – mindenki dől Alfred karjaiba. Ő meg úgy gyalogol szíveken és ágyakon át, hogy csak kapkodtam a fejem. Az egyik részben még nagyon gyászolja a menyasszonyát, a következőben már szerelmi gondjai vannak. Jaj.
Utálom, de nem is igazán értettem a kémes, akciós részeket sem. Már abba belefájdult a fejem, hogy ki kivel van, kinek dolgozik, egyáltalán kik a jók és a rosszak. Végig volt ezzel kapcsolatban zavar – a végére odáig jutottam, hogy a Wayne körüliek kell, hogy a jók legyenek, meg Alfred. A többiek meg… már nem is érdekelt. Ami egy sorozatnál komoly baj: ha nem is értem, és már nem is akarom érteni, akkor elvesztettek.
Látványra is van benne valami furcsa. Fiktív világnak tűnik, miközben valóságos is próbál lenni. Érdekes a színvilága, gyakran nagyon plasztiknak éreztem a környezetet és a színvilágot, benne az embereket is. Alfred lenyalt haja is… szinte retinaégető.
Még csak a stáb sem adja el. Nincs benne egy húzónév sem – ami jú tud lenni, ha egy sorozat kultikus lesz, és nem másból, hanem ebből lennének ismerősek a karakterek. De ez nincs olyan szinten, hogy pl. Emma Paetz nevét hozzákössem Martha Kane-hez, bár messze ő volt a legszimpatikusabb nekem a szereplők között.
Elképzelni nem tudom, Heller mit tett ehhez hozzá. Annyi mindent szerettem a Mentalistában, itt nyomokban sem találtam abból semmit.
Pennyworth - 5/2 van stílusa, a végére pár szereplőt bírtam is. De a sztori, a szereplők is olyan furcsák.
