Kutatós, időjárást vizsgálós, rekordkísérletes, kosztümös.
James Glaisher meggyőződése, hogy az égbolt tanulmányozásával megjósolható lenne az időjárás. Tudós kollégái csak nevetnek rajta, és eszük ágában sincs támogatni a munkáját, vagy kutatási lehetőséget biztosítani a számára. Glaisher így saját pénzéből, támogatókkal igyekszik pótolni a költségvetési hiányt. 2 évvel később már csak egy léghajó és egy pilóta hiányzik. Amelia Wren a férje halála óta nem találja a helyét: a nővére igyekszik 
kirángatni a depresszióból, elviszi magával egy bálba, ahol megismerkedik Jamesszel. A nő a férjével magassági rekordot akart dönteni léghajóval, a hajó az öröksége. James így őt kéri fel, legyen a társa és pilótája a munkájában. Amelia eleinte nemet mond, de többek rábeszélésre belevág a kalandba. Egy délután, egy vihar és idegenekből barátokként térnek haza vissza a lehetőséggel, hogy változtassanak a világon.
Megtörtént eset az alapja, ez már megadja az alaphangulatot. Mindig elképedek azon, hogy korábban, sokkal gyengébb technikai eszközökkel mit meg nem tettek az emberek, amelyek akár még ma is kihívások lennének, mai eszközökkel. Az első űrjárművek, az óceán átszelése a kezdetleges hajókkal, szinte semmi felszereléssel a sarkok kutatása, vagy a hegymászás… Ebben a filmben is elkapott ez az érzés: a felhők és a légkör tanulmányozása léghajóval?
Szerencsére a film nem megy el tudományos irányba, még azt sem tudjuk meg pontosan, milyen eszközöket visz fel magával James a léghajóba. Méreget, de csak arról beszélnek, amit a teljesen normál emberek is megértenek: magasságot és hőmérsékletet ismerünk meg mi is. A légáramlatokról van még kis szó, de azt is annyira látványos példával mutatják, hogy nem jelent semmilyen kihívást a megértése. Kicsit hiányérzetem is volt attól, hogy ebből nem is derült ki, milyen eredmény volt, hogy megtették ezt az utat, és amiket ott mértek.
Furcsa volt nekem, hogy egyetlen repülés története a cselekmény. Mivel ezt a történetet/kísérletet nem ismertem korábban, csak a film előzetesét olvastam, azt hittem, ez egy hosszabb munka és több repülés kalandos története lesz. Nem – egyetlen, az első felszállás az egész film. Igaz, flashback elemekkel a karakterek épülnek, de ezek a karakterüket emelik ki, nem kalandosak.
Kevés volt a kaland, ha egy-egy izgalmasabb percet túl is kellett élni a léghajóban. A vihart, a hideget és a nyomást – az egyik kedvenc részem volt, amikor már nagyon magasan voltak, az oxigénhiánytól rosszul kezdtek lenni, és Amelia fel kellett, hogy másszon a gömbre, hogy kiengedje a gázt és elkezdjenek süllyedni. Az, ahogy szinte a semmi felett lebegett olyan magasan – belegondolni is iszonyatos. A Himalája csúcsának magasságában London felett…
A látványa korrekt is a filmnek. A kedvenc részeim mind olyasmik lettek, amikor azt érzékeltem, mennyire magasan vannak, és milyen törékeny köröttük minden, a saját életük is. Nem egy klasszikus látványmozi, de kifejezetten szépnek éreztem ezeket a hajós jeleneteket.
Az emberi oldal lényegesen kevesebb volt. Amelia története kicsit jobban meg van mutatva, köszönhetően annak, hogy az ő múltjában van egy tragikus/romantikus szál. Nem csak annyi a története, ami elsőre tűnik. Pierre sokkal tragikusabban veszett oda, mint amit a közvélemény tud. Benne van az is, hogy ez a nő hogyan kereste az élete értelmét, és hogyan tört ki a kor női elvárásainak bűvköréből. Felicity Jones korrekten el is játszotta.
Eddie Redmayne karaktere ellenben egyszerű és múlt nélküli. Mégis, mi vezet egy embert arra, hogy az időjárást akarja tanulmányozni? Ebből a filmből nem derül ki. Egy szimpla, rendes ember, akinek volt egy ötlete és ennyi. Nem kihívás a színésznek.
Kicsit bajban is vagyok, mert sokkal többet vártam a filmtől. Van benne egy-egy jó ötlet, szép kép, de ennél sokkal összetettebb, izgalmasabb filmet akartam látni.
Léghajósok - 5/3,5 voltak szép vágóképek. Egy-egy ponton kalandos is, de kevesellettem a cselekményt.
