Orgyilkos elől menekülős, új kapcsolatot kezdős, hajszás.
Will Archer hétköznapi könyvelő, aki majd megszakad, hogy boldoggá tegye a feleségét. Azért dolgozik olyan megszállottan, hogy kinevezzék, több pénzt vihessen haza, és Maddie elégedettebb legyen – akkor is, ha most kevesebbet lehet otthon. Megint le kell mondania a közös programot, mert a főnöke az utolsó pillanatban neki adta a saját munkáját is. Az éjjel folyamán Will megéhezik, kiugrik egy étterembe. Visszafelé egy útról lesodródott kocsira figyel fel, kimenti az utast és kórházba viszi. Megviselten indul haza, a felesége nem veszi észre: túlzottan 
el van foglalva Will főnökének a csókolásával. A sokkos férfi az étterembe megy vissza, ahol a csinos pincérlány flörtje már termékeny talajra hullik. Miközben Will és Elle a szökést tervezik együtt az életükből, két orgyilkos Will házába megy. Végeznek a feleséggel és a szeretőjével, de Will az, akit le akarnak vadászni. A férfi nem is érti miért, de menekülnie kell, ha életben akar maradni.
A vicc már ott kezdődik, hogy ez még csak nem is tévéfilm, pedig nagyon könnyen rásütném, hogy újabb tévés thriller, amit nem értem, miért csináltak meg. Sokkal durvább, hogy ezt a filmet mozikban is játszották. Komolyan sajnálok mindenkit, aki akkor régen beült rá.
A történet egy vicc. Tele van olyan fordulatokkal és karakterekkel, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Nem is tudom, mit emeljek ki, mert olyan széles a választék. Biztosan top3 agymenés, hogy a megcsalására ráébredő férj 1 órával később már szökne a pincérnővel, akibe beleszeretett. A végén mondhatni a kezét is megkéri, amikor ismeri kb. 3-4 órája? De az se semmi, hogy az átlag, unalmas könyvelőnk olyan könnyen lövi ki a képzett FBI ügynököt, mint egy mesterlövész. Biztos sokat videójátékozott a főiskolán… Az ügyre ráálló nyomozónőt is csak kétszer lövik agyon, mire feltámad harmadszor is, hogy ő végleg leszámoljon korrupt munkatársaival. De igazság szerint már ott elindul a lavina, hogy Will után mennek a film rosszfiúi. Ha nem akarják megölni, nem is lett volna semmi az esetből.
A karakterek is minimum betegek. Az egyik ügynök konkrétan elmehetne a Gyilkos elmék egyik epizódjába is. Van egy annyira beteg jelenete… felülteti az általa megölt embereket az ágyba, beül melléjük és cseveg velük egyet. Le is döbbentem, hogy ő nem egy diliházból szabadult piti bűnöző, aki próbál feljebb lépni a ranglétrán.
Tulajdonképpen a teljes cselekmény és a karakterek is annyira bénák, hogy az már szinte jó is. Az a fajta film, amin már azon nevetsz, hogy mennyire pocsék ez az egész. Van egy tippem, hogy nem az volt a cél, hogy nevessek rajta szinte végig, de ez van. Aki kellően fáradt hozzá, és nem bánja, hogy mekkora idiotizmus hatja az egészet, még szórakoztató is tud lenni.
Akciófilmes betétek is vannak, de ezek annyira olcsón és óvodás módon vannak kivitelezve, hogy az önmagában fájdalmas. Amikor Will és az egyik ügynök kergeti egymást egy autó körül, az konkrétan eszembe juttatta a saját kisgyerekkori fogócskás élményeim. Bár, velük ellentétben nekem volt annyi eszem, hogy az autó alatt is átbújjak, ne csak fussak körbe és körbe, mint egy hörcsög a kerekében.
El nem tudom képzelni, mivel akarhatták ezt a filmet anno eladni. Sztár nincs benne, mai szemmel meg pláne. A főszerepet Ian Somerhalder kapta, de még a Vámpírnaplók előtt csinálta, mielőtt tini ikon lett belőle. Igaz, a Lost már mögötte volt, de kétlem, hogy Boone rajongó olyan sok akadt volna. Érezni végig, hogy játszani se kellett nekik, csak szépnek lenni. Eye candy faktor, béna filmek olcsó menedéke, ide te is kevés vagy!
Szeretnék benne találni valamit, amivel kedvet csinálhatnék a filmhez, de csak azt tudom sorolni, mi nem jó benne. Úgy tűnik, ez lesz a legutóbbi mintapéldánya az olyan rossz, hogy az már jó tételnek.
Az elveszett szamaritánus - 5/3 olyan rossz, hogy az már jó. Az se hátrány, hogy Somerhalder eye candy faktorral bír.
