Nyomozós, városi korrupciós, egyedi karakteres.
Lionel különös figura New Yorkban. Árvaházi gyerek volt, akinek egy betegség nehezíti a mindennapjait. Kényszeres cselekedeti vannak, és olyankor szabályozhatatlanul kínverseket gyárt és szaval. Elég elveszett is volt, amíg a magánnyomozó Frank a szárnyai alá nem vette, és munkát adott neki. Amikor Frank az egyik ügy 
során halálos sebet kap, az egész iroda érzi, hogy van valami az ügy mögött. Valami, ami magas körökig vezet és súlyos ügy. De nem akarnak foglalkozni vele, a mindennapi megélhetés köti le őket. Lionel a kivétel, akinek tudnia kell, hogy a barátjának és egyben mentorának miért kellett meghalnia. A betegsége miatt sokan ostobának hiszik, de Lionel kifejezetten okos férfi, aki most állhatatosan ered a nyomok után, és felgöngyölíti az ügyet egészen a polgármesteri hivatal titkos üzelmeiig.
Ilyet is ritkán csinálok. Megnéztem a filmet anélkül, hogy elolvastam volna a regényt, amiből készült. Pedig Lethem Árva Brooklyn című kötete itt van mellettem, csak ki kellene érte nyújtani a kezemet. Gondolkodom is, hogy gyorsan olvassam el, vagy most tegyem el későbbre, amikor nem ilyen élesek az emlékeim a filmről.
A cím elsőre megtévesztő lehet. Azt sugallta, hogy olyan fontos lesz benne a helyszín, mint egy Lehane történetben szokott lenni. Annyiban igaz, hogy az indítékoknak köze van a városhoz és a városfejlesztéshez, de nem válik szinte szereplővé a környék. Ha más városban játszódnak, akár más időszakban is, akkor sem lenne más ez a történet.
Árva Brooklyn a főszereplő régi beceneve, Frank becézte így Lionelt, még az árvaházi időkben. Az, hogy a fókusz a férfira kerül, már találóbb. Ez valóban Lionel története, aki minden hátráltató tényező ellenére végrehajtja a maga elé kitűzött célt. Kinyomozza, ki a gyilkos és meg kell fizetnie is érte. Közben megismerjük a gondolkodását, a mindennapjait és az egész árva, magányos életét – találó becenevet kapott.
A film krimiként működik, Lionel követi a nyomokat, emberekkel beszélget, és szép lassan összeáll neki a történet. A cselekmény lassan halad, kényelmes. Nincsenek nagy felismerések sem, Lionel haladása az ügyben ilyen szempontból hitelesnek is tűnik. Okos srác, de nem egy Sherlock Holmes. Ha díjaztam is, hogy itt el lehet hinni, miből mire jön rá, egy kissé gyorsabb tempót nem bántam volna.
Csalódásnak éltem meg, mennyire piti történet áll mindennek a hátterében. Valami nagyobb durranásra számítottam, valami fontosabbra. Ehhez képest egyszerű az indíték is, tulajdonképpen az egész ügy is.
Ami kiemeli a filmet a nagy átlagból: az egyik a korszak, amit megelevenít. Nem napjainkba helyezték a cselekményt, és ez jól is állt neki. Kifejezetten hangulatos lett, ahogy a régebbi típusú autókkal forgattak üldözést New York utcáin és a hidakon. Ugyanakkor a történet van annyira egyetemes, hogy a játszmák és az indítékok ma is ugyanígy működnének.
A másik, a színészei a filmnek. Leginkább Edward Norton, akinek már kijárna valami érdemleges szerep is. Amit itt Lionel alakjával összehozott… egy percre nem esik ki a kényszeres, sok kíntól gyötrődő figura szerepéből. Hogy lehet arra kondicionálni magát, hogy ilyen ösztönösen jöjjenek a késztetések? Ahogy előtörtnek a verses beszólásai, ahogy söpörgeti az emberek vállát… Norton mindig is jó volt a törött, sérült emberek bemutatásában, most is remekül ment neki. Olyan színészek kerültek mellé, mint Alec Baldwin, Willem Dafoe, Gugu Mbatha-Raw, Bobby Cannavale és Bruce Willis – aki inkább csak vendégszerepel itt, de róla tudjuk is, hogy már elkezdte apróra váltani a nevét.
A regényre még sort kell kerítenem, de majd előveszem. A filmet pedig félreteszem. Annyira jó, hogy később majd még megnézzem, de majd csak később.
Árva Brooklyn - 5/3,5 korrekt színészek, történet, de valamiért mégis untam. Rövidebben jobban tetszett volna.
