Birodalmat építős, nyomozós, drogvilágos.
Van egy szabály, amelyet a mexikói kartellek emberei is nagyon jól ismernek: DEA ügynököt nem lehet megölni, mert az USA megtorlásba fog kezdeni. Kiki Camarena azonban halott, és a DEA nem is marad tétlen. Walt Breslin a drogháború miatt vesztette el az öccsét, és most lehetősége van érte is bosszút állni. Egy titkos akció élére áll, aminek a végső célja Miguel Angel Felix Gallardo hatalmának megdöntése és a férfi börtönbe csukása. Miközben egyre feljebb haladnak a ranglétrán, Gallardo azon dolgozik, hogy Mexikó ne csak átszállító közeg legyen, hanem a kolumbiaiak egyenlő társa, akik a kereskedelemből is kiveszik a részük és a hasznuk. Ám a plazák viszályai, a kolumbiaiak ellenlépései egyre kockázatosabb játszmákba viszik bele. Látja a célt, de ez elég a sikerhez?
Hol van az a pont, ahonnan már nincs visszaút? Amikor már túl sok mindent áldoztál fel egy célért, hogy feladd? Mikor válik egy cél elérése rögeszmévé? Ebben az évadban ezt a témát járhattuk körül, két oldalról is megközelítve.
Walt Breslin rég DEA ügynök, és meggyőződése, hogy ezért kellett a testvérének meghalnia. Hogy neki üzentek vele – hiába mondja még a sógornője is, hogy a férfi függő volt és problémás, Walt nem tehetett arról, hogy így végezte. De a rögeszme nem ismer logikát, Walt sem győzhető meg arról, hogy nem az ő hibája volt. Ezért van belső kényszere, hogy minél nagyobbat üssön a kartellen. Gallardo a célszemélye, és egyre messzebb képes elmenni, hogy elkaphassa. Így ő fokozatosan esik le az erkölcsi magaslatról: mit lehet mondani egy emberre, aki végignézi és hagyja, hogy ártatlan építőmunkásokat lőjenek agyon előtte? Csak azért, hogy a két pláza viszálya elmélyüljön. Már más kérdés, a cél mennyire szentesíti az eszközt. Mert sajnos abban is van igazság, amit itt pl. egy mexikói rendőr képvisel. Tűz ellen csak tűz lehet hatásos – ha a szabályok szerint játszanak, miközben az ellenfelük átlép azokon, soha nem győzhetnek. Egy másik közhellyel élve szörnyeteg ellen szörnyet kell bevetni.
Gallardo rögeszméje, hogy egyenrangúvá tegye Mexikót Kolumbiával a drogvilágban. Mi oka van erre a büszkeségen túl? Tulajdonképpen nem a pénz, mert így is milliárdos és elképzelhetetlen luxusban él. Az, hogy nem akar többé senkinek a szolgája lenni. Egy-egy ponton már úgy éreztem, hogy tragikus alakká akarják tenni. Valaki, aki mindenkinél okosabb, de nem nyerhet, mert a környezete annyira ostoba, hogy még azt sem fogják fel, hogy nekik lesz jobb, ha követik. Kicsinyes bosszúk és a jelen múlékonysága miatt nem fogják fel, hogy már a jövőért tehetnének. Közben azt is látjuk, hogy azt is felismeri, melyik nő és család, ahol a helye van. Fejlődik. Míg Breslin süllyed, ő mintha emelkedne. De aztán mindig kapunk egy emlékeztetőt, hogy ő nem hős, hanem hidegvérű gyilkos, ha nem is személyesen, hanem parancsban ad szörnyűségekre megbízást. Azt akarod, hogy féljenek tőled? Az ellenfelednek bocsáss meg, de a családját gyilkold meg!
Mindkét szál, Gallardo üzelmei a nagyobb hatalomért és Breslin nyomozása érdekesek, és kifejezetten jó volt, amikor a végén egy asztalhoz ültették a két férfit. De! Nincs olyan éles ellentét és szembenállás köztük, ami adhatna még egy pluszt a sorozatnak. Így két külön történetet nézünk, amelyek annál a bizonyos asztalnál összeérnek.
Tetszett, ahogy a valós eseményekből táplálkoztak az események, és helyenként be is vágtak egy-egy eredeti fotót. Korábban ezzel merészebbek voltak, de a hatás még megvan. Csak kisebb mértékben.
Kinézetre Netflix minőség. Jó akciók, hiteles környezet.
Diego Luna nagyon uralja a karakterét is. Jobban, mint Scoot McNairy a sajátját.
A történetben simán benne van egy 3. évad lehetősége is, majd meglátjuk, lesz-e.
Narcos: Mexico - 5/4 érdekes és szórakoztató, miközben borzaszt is a világával. Kiki nem hiányzott belőle.