Bűnözős, barátnős, alvilági üzelmes.
Harley Quinn és Joker végleg szakítottak. A nő gondban is van, hogy kitalálja, mivel foglalkozzon most, és hogyan juttassa Joker tudomására, hogy végleg végzett vele. Kissé részegen a gyár felrobbantását hajtja végre, ahol szerelmük kémiai fürdővel pecsételték. Ezzel azonban Gotham alvilágával is tudatja, hogy már nem védi meg a
gyilkos bohóc. Mindenki, akit valaha felhúzott, most elszámolna vele. Köztük van Roman Sionis is, aki éppen Gotham legnagyobb alvilági főnökévé válna, de ehhez pénzmagra van szüksége. A lemészárolt Bertinelli család pénze a megoldás, a kódokat egy gyémántba rejtették el. Ám azt egy tolvajlány lenyúlta. Harley az életéért cserébe vállalja a gyerek felkutatását, miközben nyomában van egy elszánt rendőrnő és az utolsó Bertinelli is.
Lassan már ott tartok, hogy DC alkotásokból csak az animációk és a sorozatok fognak lázba hozni. Most itt a Harley Quinn mozi, és erőlködnöm kell, hogy valami jót találjak benne. Igaz, most nem volt akkora hype és én sem vártam úgy, mint annak idején az Öngyilkos osztagot, de így is elkeserítő, hogy csak ennyire futotta.
Kezdve azzal, hogy a története borzalmas. Mivel már több képregényt olvastam, tapasztalatból állíthatom, hogy ennél sokkal értelmesebb és jobb történeteket tudnak képregényben is elmesélni. A Ragadozó madarak egyszerűen gyerekes és buta cselekményt kapott. A konfliktus röhejes, a cselekmény tulajdonképpen alig valami. Nem is értem, miért lett ilyen hosszú a film, semmi értelme nem volt. A jelenetek nagyja önmagáért való. Az azért gáz, ha filmnézés közben vagy az órámat néztem, vagy azon filozofáltam, miért nem a Harley Quinn animációs sorozatot nézem e helyett, mert az sokkal jobb.
A karakterek egydimenziósak, és kivel is kellene szimpatizálnom? Nagyon hamar az agyamra ment mindenki. Harley elvileg egy okos nő, de itt csak a kattant felét láttuk. A tolvajlány idegesítő – erősen drukkoltam, hogy Roman belezze ki, bár sejtettem, hogy erre nem kerül sor. A Ragadozó madarak – Kanári, Vadásznő és Montoya – légből kapottak, és akinek nincs képregényes vagy egyéb előismerete, nem is fog tudni mit kezdeni velük. Honnan jöttek, miért ilyenek, vagy Dinah hangi adottságai. Egyszer csak sikít egyet, és ezzel meg is van magyarázva, hogy szuperereje van a hangjának?
Nem mintha Roman jobb lenne. Mégis, hogy jutott ő hatalomra? Zsenialitás, nulla. Gyerekes, hisztérikus, az egyetlen képessége, hogy örökölte a családi vagyont, és megfizeti az izomerőt. A Kick-Ass Chris D’Amicója jutott róla eszembe, aki egy bosszúálló és megkattant kamasz. Nem vagyok benne biztos, hogy Roman bármiben is felül tudna kerekedni rajta.
Ez egy akció komédia. Elvileg. Mert viccesnek sem találtam. Egy poén vagy jópofa beszólás sem volt benne, ami legalább mosolyt csalt volna az arcomra. Az, hogy Harley kattant – itt rossz értelemben – nekem nem mókás.
Akció van benne ugyan, de legtöbbször az is fárasztó volt. Dinah harci stílusát a rugdosással egyenesen borzalmasnak nevezném. A végén a nagy leszámolás ért valamit, meg amikor Harley megragadta a baseball ütőt és azzal esett neki Roman embereinek még korábban.
Azt már említettem, hogy mennyire borzalmas ruhák vannak a filmben? Korábban azért legalább stílusa volt a nőnek, ha ribancos is. Ez színes és agyament, röviden.
A zenék egy keveset dobtak a hangulaton, de az nem elég, hogy mentse a filmet.
Ahogy a színészek sem. Margot Robbie szeretheti ezt a karaktert, de kellene egy normális történet is, hogy mi is szerethessük. McGregor, Winstead, hiába – a szerepeik eleve fájtak.
A végére ott tartottam, hogy Bruce, a hiéna lett a kedvenc szereplőm és visszasírtam az Öngyilkos osztagot. Újabb DC mozis csalódás, már meg sem lepődöm.
Ragadozó madarak - 5/2 nem mindig jó, ha valaki egy karakter rabja. Buta történet, nem is vicces. Csalódás.
