Nem titkoltan az egyik kedvenc filmem a 12 dühös ember. Láttam több feldolgozásban, olvastam az eredeti színdarabot is. A tárgyalótermi krimi különben is a gyengém, ez meg pszichológiailag nagyon jól meg is van támogatva.

Miért emlegetem fel Henry Fonda klasszikusát? Az Esküdt #2 nem ennek a remake változata. De annyi ponton rímelnek össze, hogy szinte az is lehetne. Itt a 2-es esküdt, abban a 8-as vetette fel a kérdést, mi van, ha a gyilkossággal vádolt fiatalember ártatlan? Itt is feláll a ’mindenki a kérdést feltevő esküdt ellen’ felállás, és itt fokozatosan kezdik el megváltoztatni a véleményüket, ahogy átbeszélik az esetet. Itt is döntő, ki milyen előélettel bír. Pl. van egy esküdt, aki a vádlotton felismert egy bandatetoválást. Az öccse a bandák miatt halt meg, és így neki édesmindegy, mi történik, bűnösnek tartja Jamest. (A másikban a fiával nagy haragban levő apa volt hasonló, aki szintén kivetítette az apa meggyilkolásával vádolt fiúra a sajátjának dühét.) De nagyon hasonló az idős tanú is, akinél ugyanúgy meggyőződhetünk arról, hogy gyengén is lát, befolyásolták is, és nem láthatott jól rá az esetre. Szóval, a deja vu érzet simán adott.

De azért csak deja vu, mert jelentősek az eltérések is. Itt a barátnője agyonverésével van megvádolva a vádlott és a 2-es esküdtnek, Justinnak sokkal nyomósabb oka van hinni az ártatlanságában. Ugyanis, Justin gyógyult alkoholista. Itt, a tárgyalás megkezdésekor döbben rá arra, hogy tavaly, a kocsmából hazafelé az esőben – zaklatottan, de nem részegen – mégsem szarvast ütött el. Vagyis, ő tudja, hogy James ártatlan. A lányt pedig nem agyonverték, hanem sajnos elütötték és olyan szerencsétlenül esett az út mellé, hogy Justin hiába kereste, mit ütött el, nem vette észre. Azt gondolta, szarvas, ami aztán továbbszaladt.

Más abban is, hogy az egyik esküdt, aki különben nyugalmazott rendőr, annyira elgondolkodik, hogy nyomozni is kezd az eset után. Annyira közel jut a valódi megoldáshoz, hogy Justin kénytelen trükközni, hogy Harold ne tudja végigvinni az esetet.

Más abban is, hogy az esküdteket is alaposabban megismerjük, ahogy külön szálat kap a vádat képviselő ügyész-helyettes is. Az esküdtek kérdései, Harold nyomozása kibillenti Faith-t. A nő egészen addig hittel küzdött, hogy egy gyilkost készül lecsukatni. De most kételkedni kezd, és egy dilemma előtt találja magát. Az ügye nyerhető és az segítene neki a választásokon, hogy ügyész lehessen. De ezért feláldozhatja az igazságot?

Egész más a film vége is, de azt azért nem mesélem el. Annyit írok csak, hogy kétszer is ledöbbentem úgy, hogy csak ültem és néztem. Nem akartam elhinni, amit látok. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan esetnél, ahol tudom, ki és miért, mit tett, meg lehet csavarral lepni. Itt viszont sikerült. Ráadásul mindkettő olyan erkölcsi dilemmán billeg, hogy napokig nem tértem magamhoz, mit gondoljak, mi lesz most, mi a helyes.

Erkölcs. A filmben ez nagyon fontos. Az etika. Sokszor elhangzik, hogy a jogrend nem tökéletes, de ennél jobbat még nem sikerült kitalálni. Justin és többek, pl. Faith is beszélgetnek majd arról, hogy mi lenne igazságos, egyáltalán lehetséges-e ebben a helyzetben igazságot tenni. Mert sajnos ebben a filmben és nagyon nyugtalanítóan egyszerűen nem lehet megtalálni a választ. Miért nem állt fel Justin, és mondta el az igazat? Ki hitt volna neki? Nem cserbenhagyásos gázolás volt. Érezte az ütközést, kiszállt, kereste, mit ütött el. Arról szerencsétlen nem tehetett, hogy beláthatatlan útszakaszon volt zuhogó esőben. Ki hinné el, hogy nem volt részeg? Hogy nem gázolt, aztán elhajtott? De James lecsukása sem igazság, mert ő tényleg elmondta, mi történt az éjjel. Ő nem bántotta a barátnőjét. Akárki megy is börtönbe, az nem lesz igazságos. Mert, sajnos annyira nincs igazság és valódi igazság, hogy az fel sem merül, hogy az igazság győzne. Hogy mindenki azt kaphatná, amit érdemel.

A szereplők folyamatosan szenvednek azzal, velük mi is, hogy mit tegyenek. Tudják, tudjuk, mi lenne az etikus. De, ha meglépik, akkor szenvedni fognak és nem igazságosan. Vállalod az igaztalan büntetést más helyett, ami se neki, se neked nem járna?

Jó a karakterépítés, szimpatikusak a szereplők, így duplán nehéz a nézőnek. Annyira együtt lehet érezni mindenkivel, hogy engem totálisan meg is csapott, hogy nincs jó megoldása a helyzetnek. A filmnek sem lehet ezért. És ez micsoda kritika korunknak – nincs igazság.

Clint Eastwood rendezőként különben is remek filmeket készít, de ez most különösen rám talált. Eddig talán a Levelek Ivo Dzsimáról volt tőle a top nálam, de ez most jobban felkavart. Az egyik kedvenc filmem megidézve, jó kriminek és jó erkölcsi kérdésfeltevésnek, bírtam a szereposztást. Még azt is szeretem benne, hogy ennyire nem tudok megbékélni tőle, mert fogalmam sincs, ennek hogyan lenne jó és hiteles vége. Szerintem nincs is olyan.

Nem tudnám kiválasztani, melyik színészt emeljem ki. Nicholas Hoult a főszereplő, és igen messze van már, amikor újraéledő zombiként tinisztároskodott. Egy ideje már jegyzem, hogy Hoult igencsak beérett színészként is, és ez is abba a sorba illik. Toni Collette ügyésznője, JK Simmons nyomozgató esküdtje, Leslie Bibb szerethető okoskodása az esküdtek vezetőjeként, összeáll az egész. Zoey Deutch veszett el kicsit Justin feleségének szerepében, de ő legnagyobbrészt úgyis annyit játszhatott csak, hogy nagyon terhes már.

Szerettem ezt a filmet, a 2024-es kínálat egyik kedvence nálam. De tény, hogy nagyon nem lettem tőle boldog, iszonyatosan tudott nyomasztani.