Zsarolós, robbanást elkerülni akarós, családi vitás.
Karl Brendt sikeres ingatlanfejlesztő, aki a munkája miatt folyton úton van. A házassági évfordulójára hazarepül Berlinbe, és bár a felesége nem a várakozásainak megfelelően reagál, másnap ő viszi iskolába is két gyermeküket. Ám mielőtt kitenné őket az iskolánál, ismeretlen telefon csörren meg a kocsiban. Felveszi, és egy 
torzított hang közli vele, bomba van az autóban az ülések alatt. Ha valaki kiszáll, robban. Ha nem engedelmeskednek, ő robbantja fel távolról. Pénzt akar, amit Karlnak a telefon segítségével kell megszereznie és elutalnia a megadott számlaszámra. Karl hisz is neki, nem is. Amikor az üzlettársa ugyanígy jár, de az ő neje kiszáll a kocsiból, felrobbannak. Az egyik szilánk súlyosan megvágja Karl fiát, akinek a rendőrséggel a nyomában kell megszereznie a pénzt, mielőtt a fia elvérzik a hátsó ülésen.
Zárt hely – egy autóba zárva. Amivel ugyan lehet haladni, de a történet egy pontján a rendőrök körbezárják, és akkor már helyhez is lesz kötve. Egy telefon, az egyetlen kapocs a külvilág felé. Egy zsaroló, aki robbantással fenyegetőzik. Minden adottnak tűnik, hogy egy feszült thriller jöjjön össze.
A németek filmje nem félt meríteni az elődöktől. Ugyan eredeti sztorit raktak össze, de ismerősek lesznek elemek az olyan autóba zárt filmekből, mint a Féktelenül. (Ami különben hiába számít már réginek, simán jobb, mint ez a film.) A zárt hely, telefon a köldökzsinór helyzet miatt beugrott A bűnös is, az meg pláne jobb, mint ez a film lett.
A szituáció nem rossz, csak éppen nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. Ahogy megy előre a cselekmény, mintha elfogytak volna az ötletek. A rendőrség okoskodása, Karl egyre jobban kiborul a fia miatt – ismétlődő elemek, amit sokadszor végignézni már unalmas. De mivel Marius egyre sápad, és egyre nagyobb veszélyben az élete, ez még elment valamennyire.
A zsaroló személye és indokai, amivel nagyon nem voltam kibékülve. Az ok, hogy Karl a kiszemelt áldozatok egyike, és az is, amit a pénzzel akar kezdeni. De azt már nem vette be a gyomrom, hogy a célja érdekében képes lenne hagyni, hogy elvérezzen a kisfiú a hátsó ülésen. Pont azért harcol, hogy az ártatlanokon ne tapossanak a pénzemberek keresztül – aminek személyes tragédia is van a hátterében. Mit ártott neki egy gyerek? A végére olyan húzásai is lesznek, melyekre a vakmerő nem elég kifejező.
Kicsit gondban voltam azzal is, kinek kell drukkolni a filmben. Nyilván, az ártatlan gyerekeknek nem kellene felrobbanni. A merénylőnek is megvan az oka, de túlzottnak érzem, amit művelt. Karl sem egy rossz ember, a cégvezető sokkal bűnösebb, nem is értem, miért nem őt ültette a bombára a bosszúszomjas bombagyáros. Valami kompromisszum feküdne, a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon. Vaj volt ennek is, annak is a fején, tiszta happy endet senkinek nem kellene kapnia, de belepusztulnia sem kellene. Azt meg úgy is tudjuk, hogy a legnagyobb bűnösök mindent megúsznak – számomra Karl cégének tulajai voltak az igazi szemetek, de ők érinthetetlenek.
A rendőrségen belüli széthúzás nem szórakoztatott. Az már túlzás, ahogy pár rendőr mindenáron erőszakos megoldást akar véghezvinni. Még azt sem tudják, mi történik, de már mesterlövészeket telepítenek a tetőre és folyamatosan provokatívan viselkednek. Egy rendőrnő törekszik a megértésre és a megoldásra, jellemzően az ő munkáját igyekeznek ellehetetleníteni a saját kollégái. Itt is volt feszültség, csak éppen túlzás is. A jó rendőr nagyon jó, a többiek meg nagyon ostobák.
Ez tűnik igaznak a teljes filmre. Eltúlozták, amitől pont a jó részei, a feszültség ér kevesebbet.
Azt már csak mellékesen jegyzem meg, azért Wotan Wilke Möhring hitelesebb itt, mint Old Shatterhand pótlékként volt az új Winnetou filmen. Ez egyszer simán nézős.
Ne. Száll. Ki! - 5/3,5 bár némi butaság volt benne, és a bombás indítékai se tetszettek, egyszer elment.
