Bűnvilágot meghódítós, barátos, szakításon túllépős.
Harley Quinn komolyan dolgozik azon, hogy ne csak Joker barátnőjeként ismerje az alvilág. Azt szeretné, ha saját jogon is rettegnék a nevét. Joker azonban nem így kezeli, és simán beáldozza a nőt, hogy lefoglalja Batmant, míg maga megmenekül. Harley az Arkham foglya lesz, és várja, hogy Joker megmentse. Poison Ivy próbálja magához 
téríteni, de Harley nem hallgat a nőre. Amikor Ivy szökésével ő is szabadul, Jokerhez megy, aki újfent elárulja őt. Harley így külsőt vált, és kimondja a szakítást. Beköltözik Ivy lakásába, és belekezd a küldetésbe: nagyobb és rettegettebb szupergonosznak lenni, mint az exe. Saját csapatot toboroz másodrangú rosszfiúkból, keresi a maga ősellenségét és minden alkalmat megragad, hogy bemutasson a bohócnak.
Az alaphelyzet nagyon hasonlít arra, amivel a Ragadozó madarak is próbálkozott. Harley és Joker szétmentek, de hogy boldogul így a bohóclány? Azt kell mondanom, e sorozatban sokkal jobban, mint a filmen. Igaz, az is sokat dob rajta, hogy itt szabad a gazda, minden DC szereplő feltűnhet, ami a filmben drága lett volna. A teljes Igazság Ligája, nagy- és kispályás DC rosszfiúk, amit csak szem-száj megkíván.
De nem csak ezért érdemesebb az animációt választani. Sokkal több érték átjön belőle, mint a filmből. A Ragadozó madarak magán visel egy erőteljes feminista irányvonalat: a lányok bandája szétveri a helyi, férfi rosszfiút, akinek hadserege van férfi zsoldosokból. Itt viszont Harley hitelesen felépíti magát a szakításból. Új bandája lesz, akik tulajdonképpen egy beteg és cseppet sem ideális, de működőképes családként funkcionálnak körötte. Nincs negyed akkora szerepe sem a nemeknek. Pozitív és negatív szereplők is vegyesen vannak benne – nem attól lesz valaki jó vagy rossz, hogy milyen nemű szereplő. Harley legjobb barátja Ivy, a csapatában a fiúk vannak túlsúlyban. Joker a Ligában megfér Lexszel, de amikor arra van szüksége, a Mesék Királynőjével is simán szövetségre lép.
Van egy torz, de érthető értékrendje a gonoszságra is. Harley csínyeket csinál, ha el is ver pár rendőrt vagy útjába kerülő személyt, ő alapvetően nem akar ártani és gyilkolni. Olyanok a nagy tervei is, mint bombával zsarolás, hogy átnevezzenek egy utcát róla. Ő nem egy elvetemült, abszolút gonosz valaki, csak kattant kicsit, ahogy ez elvárható tőle. Kiáll a barátai mellett, és szerethetően lökött. A sorozat azonban megmutatja a másik oldalt is, a valóban elvetemült és szadista gyilkosokat. Joker kapásból úgy mutatkozik be, hogy kinyír valakit és álcázásként hordja az arcát. A Mesék Királynője horror szinten értelmezte át a klasszikus tündérmeséket. Mert, hogy a Piroska farkasából előjön a vérszomj, oké. De amikor a három kismalac áll neki felzabálni és kaszabolni a hullákat… Vagy Hamupipőke egere, aki itt simán almenne a piszkos tizenkettő kiképzőtisztjének is nagy szivarral a szájában…
A sorozat humora elég vegyes. Van egy fekete árnyalata, de ezt szeretem, és leginkább az ilyen elvetemült dolgain tudtam jókat vigyorogni. De sok más is akad benne – mint a Sárkányrepülő Ember. Van ilyen DC karakter? Nagyon kész.
A karakterek jól működnek, és meséhez képest korrekten felépítették őket. Jim Gordon, aki házastársi gondokkal és italproblémákkal küzd. Harley, akinek rémesen háttere van, mint amit eddig sejtettünk. Maradjunk annyiban, nem Joker a legrosszabb ember az életében. Az apja is megérte a pénzét. Ivy, aki az egyik legszerethetőbb figura a történetben. Neki pozitív céljai vannak: a környezetvédelem. Okos, humoros, és saját jogon erős. De sorolhatnék sokakat.
Azt remélem, mondanom se kell, hogy ez a mese nem gyerekeknek készült. Leginkább azoknak a felnőtteknek, akik bírják a DC karaktereket, de a filmes DC világból már elegük van. Újabb példa, a DC jobban muzsikál animációban, mint moziban.
Harley Quinn - 5/4,5 korrekten animált, humoros és helyes sorozat, amiben menő kicsit rossznak lenni.
