Családos, lóversenyes, történelmet író.
Paddy Payne életében két nagy szerelem volt: a lovak és a felesége. Fiatalon marad özvegy, 10 gyermekkel: 18 és fél éves kor közöttiekkel. A lovak lesznek azok, melyek az egész családnak szenvedélyt és megélhetést 
nyújtanak, ami miatt a szokottnál is erősebb a kapocs közöttük. Mindenki lovagol, a legtöbben zsokék és trénerek lesznek. A legkisebb gyerek, Michelle megszállott zsoké. Annyira lovagolni és versenyezni akar, hogy ezért imádott apjával is képes összeveszni. Az egyik nővére egy versenyen bukott, és belehalt a sérüléseibe. Utána Paddy mindent megtett, hogy Michelle-t otthon tartsa. De a lány bepakolt, elment és versenyezni kezdett. Mikor kezdett befutni, bukott. Súlyos agysérülése van, járni is újra kell tanulnia, de már akkor az érdekli, mikor ülhet újra lóra. A család a lány mellé áll, akit a kitartása az ország legnevesebb versenyére is bejuttat. A Melbourne Kupát nő még nem nyerte meg, de ez Michelle számára csak egy adat, nem előrejelzés.
Igaz történet alapján készült, ezt hamar le kell szögezni. Így ebben a filmben nincs meg az a gördülékenység, amit sok lóversenyes filmben megtalálunk. Annak a története, hogy Michelle Payne karrierje hogyan alakult a Melbourne Kupáig, a drámát legfeljebb családi szinten találjuk meg benne, és nincs szerelmi szál sem, amin azért meglepődtem.
A középpontban két karakter van, nem meglepően őket játsszák sztárszínészek. Michelle Teresa Palmer lett, aki nem éppen a nagy színészi talentumáról híres, de itt elnéztem. Igazából sok érzelmet nem is kellett kimutatnia: ingerült vagy mérges, amikor nem lovagolhat és boldog mosoly, amikor igen. Az apját Sam Neill keltette életre, sokkal meggyőzőbben. Neki az is simán megy, hogy kerítést szerelve, egy rádiót hallgatva szavak nélkül, csak a mozdulataival és arcának rándulásával jelezze az érzelmeit.
A család többi tagját nem ismert színész játssza, de sok szerepük nincs is. Nem is nagyon lehet megkülönböztetni őket, csak egy fiú tűnik ki a többiek közül, ő is csak azért, mert Down-szindrómával él együtt. Az ő kapcsolata a húgával kicsit jobban bemutatott, mint Michelle és bármelyik másik nővére vagy bátyja. Néha beszélgetnek, van benne egy esküvő, de azt már bajos lenne megmondani, melyik nővére lett zsoké helyett családanya.
Ok, egy ismerős arcra azért még bukkantam. Nem meglepő módon a lovak körül. Pontosan nem értettem, hogy mivel foglalkozik: övé a ló, vagy csak vezeti az istállót? Herceg, a Michelle számára tökéletes ló talán gazdája és egyben a férfi, aki alkalmazta a beteg Payne-t a lovai mellett. Sullivan Stapleton talán a moziban nem lett sikeres, de még emlékszem rá sorozatos szerepekből. (A 300 folytatását száműztem az agyamból.) Amikor feltűnt, és kedves volt a szindrómás fiúval, magamban elkönyveltem, majd ő lesz a szerelmi szál. Nem lett.
Ha több versenyt és lovaglást mutatnak, nem is bántam volna. De igazából kevés verseny van benne, talán még a Kincsemben is több volt, pedig ott nem az volt a kiemelt szál, hogy Kincsem melyik versenyről megy melyikre.
Ám lovakat szívesen nézek, így az sok mindenért kárpótolt. Hogy ennél sokkal jobb lóversenyes filmek vannak, amelyekben sikerült izgalmassá tenni a versenyzést. Mert itt nem. Jobban meg is tudták mutatni egy-egy ló karakterét, mert itt pl. Hercegről se tudtam meg sokat. Michelle számára szerelem volt első látásra, és ennyi.
Kicsit dokumentum jellegű helyenként, megmutatja a tényeket, de az érzelmeket ritkán éreztem mögötte. Neill hozta őket, meg a lovak szépek benne. Annak azért örültem, hogy a girl power/feminista vonalat nem erőltették, pedig benne van az is a filmben.
Az ausztrálok azonban szerették ezt a filmet, és jó sok AACTA jelölése is volt, ha díjat nem is sikerült nyernie. Nem bánom én sem, hogy láttam.
Ride like a girl - 5/3 egyszer érdekes volt, de a küzdelmeket kicsiben mutatja. A színészei viszont nézetik.
