Gengszteres, hatalmi átvételes, zsarolós, leszámolós.
Michael Pearson a semmiből küzdötte fel magát a szakma csúcsaira. A mély szegénységből lett elit egyetemen ösztöndíjas, ahol felfedezte, mihez van igazán tehetsége és kvalitása. A diplomát már meg sem várta, helyette Anglia egyik drogkirálya lett. Most azonban készül visszavonulni, és kényelmesen eléldegélni szeretett nejével és 
esetleg kölykökkel népesíteni be a házat. Az amerikai vevő rá is bólint az árra, azonban gondok lépnek fel az ügymenetben. Egy kínai maffiózó is Mickey üzletét akarja – Száraz Szem azonban lényegesen kevesebbet fizetne, és erőszakos is. Egy utcai banda is gondot okoz, bár az ő tanáruk felismeri, milyen hibát vétettek, és igyekszik elsimítani a dolgokat. Míg Mickey jobb keze, Ray egy zsarolóval is foglalkozik, meg kell oldaniuk egy szövetségesük családi gondját is, aki a drogossá lett lányát akarja visszakapni. Az élet-halál játszma egyre keményebb.
Guy Ritchie egyike azoknak a rendezőknek, akik az első filmjeikkel akkorát szakítottak, hogy csodagyerekként lettek elkönyvelve, és egy stílust is a sajátjukévá formáltak. Aki abban dolgozott utána, őt másolta. Ám sajnos, Ritchie karrierje abban is hasonlít Shyamalan mennybe majd pokolra szállásában, hogy az első filmek sikerét nem tudta megismételni. Talán Ritchie olyan mélyre nem süllyedt, és neki azért vannak sikeres filmjei is, jóval több, mint a Hatodik érzék alkotójának (igaz, a Madonnával közös rettenetet nem láttam, így arról nem tudok nyilatkozni).
Az Úriemberek is a korrekt filmek közé tartozik, de újat nem hoz. Ami Ritchie védjegye volt, a stílusa, benne van, de újat nem tesz hozzá. Most legyek gonosz, és mondjam azt, hogy most saját magát másolta?
Ez egy gengszterfilm, méghozzá a nagybani és nagyon gazdag drogkereskedők köréből. Az ő játszmáik nem egy szállítmányról és egyetlen balhéról szólnak, hanem százmilliós tételekről. A stílusuk azonban csak látszólag kifinomultabb annál, mint amit az alsóbb rétegekből mutatott meg nekünk Ritchie.
Sajátos stílusa van a filmnek és a szereplőinek. Michael csapatában benne van, hogy mélyről jöttek, de szintet léptek. Elegánsabbak és halálosabbak. Gazdagabbak is, úgyhogy a ruhatárjuk is jobb, ami stílus szempontjából nem utolsó szempont. Mennyivel menőbb öltönyben gépfegyvert ragadni és ráijeszteni az ellenre, mint lenne az tréning nadrágban…
Működik a történet elbeszélői módja – ahogy minden múlt időben zajlik, egy zsarolás történeteként elevenítik fel a már lezajlott eseményeket. Így ütni tud, amiben más az igazság. Nem lehet teljesen bízni az elbeszélőben, és mindent ő sem tud. Így a végére jöhet a lecsapás, miben és hogyan számította el magát. Egyszerű, stílusos, és működik.
Ritchie mindig is jó volt a karakterekkel, és ez most sincs másként. Rengeteg szereplőt mozgat, de mindenki kapott annyi egyedi vonást, hogy megjegyezhető és egyedi akkor is, ha csak kevesebb időt tölt is a cselekményben. Ok, olyasmin fel tudnék akadni, hogy honnan jön egy olyan név, mint a Száraz Szem, de ez Ritchie stílusa. Sokaknak jutnak ilyen nevek, Ravasz és Agy óta. Itt akad Edző, Száraz Szem, Nagy Dave.
Az sem semmi, hogy olyan neve van a rendezőnek, hogy simán tele tudja pakolni a filmet világsztárokkal. A legismertebb Matthew McConaughey, aki simán uralja a karakterét és stílust ad neki. Charlie Hunnam az Arthur után újra a rendezővel dolgozik. Michelle Dockery pedig ügyeskedik, hogy ne csak a Downton Abbey Lady Mary karaktere jusson eszünkbe róla. Lassan nálam össze is jön neki… De Henry Golding, Colin Farrell és Hugh Grant nevét is kiragadhatnám a stáblistáról. Jól állt nekik a Ritchie-film.
Nosztalgiázni simán tökéletes, hogy milyen is a Guy Ritchie-stílus.
Úriemberek - 5/4 bírtam a történetmesélését, bejött a szereposztása, a történet is elment, ha kicsit rutin is.
