Nagycsaládos, gyerekekkel együtt maradó, házi feladatos.
Antoine élete látszólag idilli és tökéletes: a feleségével még mindig remekül kijönnek, és négy gyereket nevelnek, akik között kamasz és gügyögő is akad. A cégben ő a humán igazgató, és esélyes az igazgatói székre a teljes 
vállalatban. Nem veszi észre, hogy Isabelle mennyi terhet vesz le róla, és mennyire keveset kap érte cserébe. Amikor a gyerekek azt hiszik, hogy a nővére a húga, az asszonynál betelik a pohár. 15 éve a gyerekei és a férje az élete, akikért egy sikeres jogi praxist hagyott ott. Most elmegy nyaralni, 10 napra, addig Antoine kell, hogy gondját viselje a családnak és a háznak. A férfi azt hiszi, könnyű lesz – bár a gyerekek napi beosztását látva azért elbizonytalanodik kissé. Majd nagyon, ahogy kénytelen rádöbbeni, mennyi munka a gyereknevelés igazából – közben szembe kell néznie az ellenfelével az igazgatói székért, és igazán meg kell ismernie a gyerekeit is.
Ebben a komédiában az a jó, hogy eldönthetjük, mennyire akarunk a konfliktusába belegondolni. Megnézhetjük szimpla vígjátékként, amin nevetünk pár jót, aztán megfeledkezünk róla. De akár abba is belemehetünk, milyen problémát mutat be, ami nagyon is a korunké.
Hiszen a szülők dolgoznak, és felnőnek a gyerekek mellettük úgy, hogy meg lehet kérdezni, mennyire ismerik egymást igazán, mennyi időt töltöttek el együtt igazán. Nem is kell olyan társadalmi osztályig elmenni, mint a filmen. Hiszen ők meg tudnak fizetni személyzetet, akik valamit nyújtani tudnak a gyerekeknek, ha a szülőket nem is tudják pótolni. Akinek erre nincs lehetősége, aki a jövőbeli esélyeket gürcöl, mondjuk a taníttatásért, nekik mi marad? Általánosítani persze nem lehet, vannak, akik megoldják. Mások annyira nem tudják. Az biztos, ma már kevesen engedhetik meg maguknak, hogy pl. az anya úgy otthon maradjon a gyerekekkel, mint ebben a filmben. Ha apa kevésbé is volt jelen az életükben, az anya ott volt. Így ez a film sem társadalmi kérdéseket akar feszegetni.
Ez egy komédia, és ahogy írtam, nem kell mélyen belemenni a mögöttes kérdésekbe. Azzal akarnak nevettetni, elég sikeresen, hogy a családapa mennyire megroggyan, amikor rá szakad mind a négy gyerek és a háztartás gondja is. Olyan kisebb dolgoktól, mint az ehetetlen reggeli, eljutunk olyan szintre, amikor már csak ül a ház előtt, szívja a cigit, és kénytelen beismerni magának, hogy egyszerűen nem bírja, nem megy neki.
Mind a négy gyerek más karakter és más életszakaszban van. Szerethetőek, helyesek, megvannak a maguk harcai és konfliktusai. A film inkább azt hangsúlyozza ki, hogy nem éri meg elvesztegetni az időt, amit velük lehet tölteni. Nincs az a siker, ami felérne azzal, amikor a négy gyerek átöleli, és azt mondják neki, szeretik. Családbarát film, amiben ez az összetartás, szeretet az érték. Ezért kell küzdeni, és ezt érti meg a film végére Antoine is.
Több szinten próbálnak nevettetni. Nekem legjobban az tetszett, ahogy Antoine majd beleroppan a családi feladatokba, és bizony követ el hibákat. De a munkahelyén ott van pl. DiCaprio kolléga, aki felettébb idegesítő módon mindenből a színészhez kanyarodik vissza. Jó hangulatú, sokféle humort kínáló film, amiben meg lehet találni, ami az embernek vicces. Engem pl. DiCaprio idegesített, de lesz, aki meg rajta fog tudni nevetni.
A szereposztás teljesen korrekt, jól eltalálták a gyerekeket is. Egy volt, ami azért szemet szúrt. Antoine Franck Dubosc alakításában kel életre, nem is játszik rosszul a színész. De nem öreg már egy ilyen szerephez? Mert azt el tudom hinni, hogy 15-10 év közti gyerekei vannak, de egy totyogó azért szemet szúrt.
Abszolút mókás, szeretettel teli film, amit jó volt nézni. Nem kellett volna Doctorow novellát olvasnom utána, az lenyomta kissé a kedvem. De a film ettől függetlenül jó családi komédia.
10 nap anyu nélkül - 5/4,5 egy olyan francia komédia, amit szerettem. Vicces is, helyes is, pozitív üzenettel.
