Robotos, jövőbeli, forradalmat elindító, manipulálós.
A park még életben levő lakói a való világban igyekeznek a céljaikat beteljesíteni. Dolores kulcspozíciókban elhelyezett alteregóival a világ megváltoztatásán dolgozik. Jól tudja, hogy nem csak nekik kellett ketrecben élniük. Van egy vállalat, mely a szabad akaratot tervekre cserélte, és az emberek még csak nem is sejtik, hogy rég nem ők hozzák a döntéseik. Az egykori katona Calebbel szövetkezve forradalmat készül kirobbantani, hogy minden élőlény maga választhassa meg a sorsát. Bernard igyekszik rájönni, mi a nő terve, és az embereket védeni. Pár válasz sem ártana, Dolores miért hozta őt vissza az életben. Még William játszmába vonásától sem riad vissza, ha ezzel közelebb jut a válaszokhoz. A világot tervezetté alakító Serac pedig Maeve szövetségévé válik, akinek Dolores fejéért a lányát kínálja fel. Az összecsapás elkerülhetetlen, de vajon a világ végét is elhozza?
Minél többet látok a sorozatból, annál jobban érdekel, milyen lehetett ez regényként. (Igen, Michael Crichton munkája volt eredetileg, akinek olyan történeteket köszönhetünk többek között, mint a Jurassic Park és a Kongó vagy a Vészhelyzet.) Film is készült belőle, de a legismertebb jelenleg az HBO sorozata.
A 3. évad új irányt vesz. A parkot magunk mögött hagyva megnézhetjük, milyen a jövő valósága. Betekintést nyújtanak a technológiába, a gazdagok és a kevésbé szerencsések életébe is. Emberek, a mesterséges intelligenciák és a tervezett jövő urai csapnak össze, újfajta háborút vívva.
Elszórakoztatott ez az évad is, de már nem egy intellektuális kirakó és játszma, mint egykor. Most pontosan tudhatjuk, ki kicsoda és milyen célokért küzd. Nincs meglepetés, így igazi fordulat sem lehetséges. Már nem lepődhetünk meg olyanokon, hogy ki a fekete kalapos ember vagy ki nem tudja magáról, hogy igazából csak egy mesterséges intelligencia, valamilyen életre és feladatra programozva. Vesztett a sorozat a játékosságából, a rejtélyből, hogy egy klasszikusabb, világváltós, jövőbeli sci-fi legyen.
A látvány most is gondosan kialakított és szinte mozi élmény. Tetszett, ahogy a szereplők stílusa a ruházatukban is visszaköszönt. Vannak nagyon menő szettek benne, és valahol bosszant is, hogy ez ennyire feltűnt. Nem annak kellene lekötnie, hogy kin milyen kosztüm van éppen. De a városok, a lakóterek is ugyanennyire gondosan kialakítottak. Ahogy a parknak, a kinti világnak is stílust adtak. Western helyett a nem túl távoli jövő és játékszerei.
A harcok gondosan koreografáltak, és annak sem kellett csalódnia, akit nem a ruhák, hanem a fizikai küzdelmek, lövöldözések kötnek le. Ez a rész engem kevésbé mozgatott meg, inkább néha a fejemet fogtam, hogy mennyire a Terminátor ugrik be arról, ahogy szinte sebezhetetlen robotok küzdenek egymással emberi kinézettel. Valahogy jobban tudtam élvezni, amikor Dolores elintézte Serac embereit, mint amikor Maeve és Dolores estek egymásnak.
HBO sorozat, így a casting szokás szerint gondos és nevekkel teli. Itt van minden, még életben levő karakter az eredeti szereposztással. Evan Rachel Wood talán még jobban is működött ebben a környezetben, mint a western világban. Ed Harris most kevesebbet volt képernyőn, pedig az ő karaktere volt az egyik kedvencem a maga démonaival. Tessa Thompson továbbra sem a szívem csücske, de úgy tűnik, ő innen nem kopik ki. Az új igazolások Aaron Paul és Vincent Cassel idén. Előbbi hozza a szokott formáját, utóbbi karakteresebb, még ha a figurája, Serac nem is kapott tól sok dimenziót.
Azért teljesen a játékvilág sem tűnt el. Ugyan Westworld bezárta a kapuit, de most belenézhettünk egy világháborús programba. Nekem hiányzott a western…
A nézettsége egyre esik, így érdeklődve várom, belevágnak-e a negyedik évadba.
Westworld - 5/4 az eredeti hangulatnak annyi, ez nem western. Látványos, szórakoztató, nem olyan okos.
