Tévéműsoros, tárgyalótermi, személyi drámás.
Az angol tévének sürgősen kell egy új sikerműsor, az újonnan érkezett vezető ezzel akar kitűnni az új helyén. Egy kvíz játék ötletét vetik fel neki, amiben meglátja a lehetőséget. Elkészül a próba adás, és finomítani kezdik az ötletet. Hasonlót még nem csinált senki, így félve várják a nézők reakcióját. Hatalmas siker lesz, még a Disney 
csatorna is megveszi tőlük a jogokat. Ám a sikerrel együtt színre lépnek az olyan csoportok és próbálkozók, akik ki akarják játszani a szabályokat és előnyökhöz jutni. Amikor Charles Ingram megnyeri a milliós főnyereményt, egyre biztosabbak benne, hogy a katonatiszt csalt. Perbe fogják, és bizonyítani kezdik az igazuk. Közben Charles védeni igyekszik magát, és csak remélheti, hogy az esküdtek is észreveszik, mennyire koholtak ellene a bizonyítékok.
A sorozat egy megtörtént esetet dolgoz fel. A Legyen Ön is milliomos eredettörténetét, és a botrányt, amikor a játék egyik nyertesét azzal vádolták meg, hogy csalt a játék közben. A történet igazából ma sincs még lezárva: az Ingram házaspár még küzd azért, hogy ismerjék el a győzelmet, és kapják meg a nekik kijáró nyereményt és a nevük tisztázását.
A sorozat egyik nagy trükkje, hogy nem foglal állást egyik oldal mellett sem. Megmutatja azt is, hogy a készítők miért gyanakodtak csalásra, és az Ingram házaspár tettei is úgy vannak beállítva, hogy bármit bele lehessen látni. Lehet, hogy ártatlannak gondoljuk őket, de akár csalásként is lehet értelmezni, amit csak sejtetnek és nem mutatnak meg. Igazság szerint mindkét oldalt meg is tudtam érteni. A készítők részéről magyarázva van, mi volt gyanús. Ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a fő bizonyíték mennyire röhejes bizonyos szemszögből. Nem is foglalnék állást, szerintem mi történt. Nem lehet tudni.
A csalásnál sokkal érdekesebbnek találtam azt, ahogy azt a folyamatot láttuk, ahogy a műsort kitalálták és felépítették. Még ebben a formában is átjött, miért lett annyira népszerű és milyen izgalmas lehetett elsőként ilyet látni a tévében.
Annak is megvolt az érdekessége, hogy milyen függőséget hozott létre akaratlanul is. Ahogy Diana függő lett, és még arról is elkezdett könyvet írni, hogy lehet az embernek nagyobb esélye műsorba kerülni és nyerni… kész. Nem is tudom, melyik ötletük volt a legfájdalmasabb. A panel lemásolása és a gyors gépelés gyakorlása – voltak elvetemült ötletek benne, az már biztos.
Azt is megmutatták, hogy valóban voltak olyanok, akik összeálltak és csaltak ebben-abban. Az ő módszereik, és ahogy a tévések igyekeztek ellenlépéseket tenni, az volt az izgalmas, nem Ingram tárgyalása, ami már szinte a kezdetekor eldőlt. Nem is volt izgalmas a tárgyalótermi rész, noha általában az ilyen filmekben ezeket a jeleneteket szeretem.
Hangulatban, külalakban nagyon igyekeztek hitelesek lenni. Ez szépen vezetett oda, hogy a főszereplő Ingram pár nekem hamar lett ellenszenves. Diana a megszállottság miatt lett gyorsan irritáló, a férjének meg a gesztusait és a beszédét nem bírtam elviselni. Ahogy a fejét a kezébe temette, és elakadt beszéd közben. Ám nem volt olyan karakter sem, aki helyettük lehetett volna a szimpatikus hős. Ők voltak a középpontban, nekik kellett volna szimpátiát kelteni, de ez nem jött össze.
Különben vannak a sorozatban jó alakítások. Michael Sheen lassan az egyik olyan színész lesz, akinek a tartalom ismerete nélkül is nézhetem a filmjeit. Ezerarcú, hiteles és elég jól válogat szerepeket és filmeket. Itt megint egy új arcát mutatta meg. Matthew Macfadyen szimpatikus színész különben, de most annyira ellenszenves volt a figurája, olyan mesterkélt, hogy sajnáltam, hogy ő játszotta.
Egyszer érdekes volt megnézni, kár, hogy nem lehet tudni, mi volt az igazság.
Quiz - 5/3,5 a játék izgalma átjött, jó színészek játszanak benne, és kellően nyitott is. Túlzottan is?
