Romantikus, betegséggel küzdő, hittel birkózó.
Jeremy 19 évesen belevág a nagy kalandba, és életében először külön kerül a családjától. Egyetemre megy, és zenét tanulhat. A példaképe, Jean-Luc is itt tanult, majd a diploma után le is szerződtették, és sikeres előadó lett. Egy kis trükk, és egy koncerten a példaképe mellett találja magát, akinek szimpatikus a tehetséges zenész srác. Tanítgatja, a mentora lesz, a kiadójának is beajánlja. Általa ismeri meg Melissát, a lányt, akit már az egyik 
koncerten kiszúrt magának. Eleinte titokban találkozgatnak, Melissa nem akarja Jean-Luc szívét összetörni, aki rég vár rá. Az élet azonban felülírja az egyéni törekvéseket: Melissát rákkal diagnosztizálják, és kevés esélye van az életre. Jeremy mellette marad, eljegyzi, és mindent megtesz érte. A hitükbe kapaszkodva küzdenek Melissa életéért, egy közös jövőért.
Kicsit bajban vagyok azzal, mennyire szabad e filmnek a tartalmát és a szereplők sorsát előrevetíteni. Igaz történet az alapja, és aki ismeri Jeremy Camp életét, munkásságát, pontosan tudja, mi történik a párral. Csak éppen… legyek gonosz? Nagyon kétlem, hogy nálunk sok Camp rajongó lenne. A filmig nem is hallottam még róla. Nem az ő életrajza, inkább a színészek miatt lettem kíváncsi a filmre.
Ami úgy indul, ahogy bármelyik könnyed, romantikus limonádé. A jóképű srác meglátja álmai lányát, megismeri, és megszeretteti magát vele. Édes randik, egymásba vesző pillantások… Kis háromszögeléssel, mert Jean-Luc sem csak barátnak szeretné a lányt. Nincs benne semmi plusz, de aranyos.
Majd jön a rák és vele a küzdelem. Az egy percre sem merül fel, hogy a szerelem ne tartana ki, és ne küzdenének egymásért. De a kór brutális, és egyre többet vesz el. A haj kihullása a legkevesebb, de amikor már Melissa petefészkét kell kivenni, az komoly dráma. Ahogy az életvidám és erős lány tolókocsiba kényszerül, szenved, és ahogy Jeremy végig kitart. Fájdalmas, hősies? Az is.
Ám van mindennek egy más színezete is a filmben. Jeremy és Melissa is hívők, akik végig várják, hogy az Isten meghallgatja az imáikat és segít a lány gyógyulásában. Imádkoznak. Olyan nagyon hisznek. (Miért is lepődöm meg ezen a címe ismeretében? Itt bármi jön is, ők még mindig hisznek.) Az még valahol példamutató is, ahogy Melissa fel tudja dolgozni a betegségét, a sorsát a haldoklása közben. A csillagos metaforáját kifejezetten szerettem. Ha csak ennyi lett volna, még szeretni is tudnám ezt a filmet. Mert tényleg megmutatja, hogy a hit segítségével hogyan lehet békére lelni, hogyan segít át a szörnyűségeken is.
Csak éppen mellette olyan keresztény megmozdulások vannak, amik idegesítettek. A koncerten a közös ima, ahogy ráteszik a kezük a lányra… Nekem túlzott volt. Úgy éreztem, rám akarják erőszakolni a hitüket, és ez nagyon nem tetszett.
Zene. Keresztény popzene, nem mondanám, hogy ezt hallgatom szabadidőmben. A dallam ok, de a szövegek rémesek. A filmben úgy jellemzik, szerelmes dalok Istenhez. Egyszerű, túlzottan egyszerű a szövege mindnek, amit itt bemutattak. Egy, legfeljebb két soros refrén? Az egész dal meg 4-5 mondatot variál? Ennél egy zsoltár is összetettebb.
A főszerepet a Riverdale egyik főszereplője, KJ Apa játssza. Jobban áll neki a fekete haj, de a karaktere emlékeztet arra, ahogy Archie is indult anno. Abszolút szimpatikus, nincs egy rossz bőrsejtje sem, nemhogy jellemvonása. Britt Robertson helyes Melissa lett, de azért már kezd irritálni, hogy 30 évesen is 20-21 éveseket játszik. Gary Sinise korrekt, mint mindig. De minek kellett ide Shania Twain? Színészileg szinte nulla, énekelni pedig nem énekelt.
Bár kritizálom a filmet, nekem túl sok volt a keresztény körítés, egyszer érdemes volt megnézni. A címadó dalt még eredetiben is meghallgattam.
A still believe - 5/3,5 romantikus filmnek korrekt, de nekem nagyon sok a keresztény tartalom benne. Mesei.
