Ismerkedő, élettel szembenéző, rajongós.
Annie vissza kellett, hogy költözzön a szülővárosába apja betegsége miatt, és ott is ragadt. Az állása nem elégíti ki, a nagy nehezen összejött kapcsolatában pedig azzal kell szembesülnie, hogy a párja jobban szereti az eltűnt rockénekest, Tucker Crowe-t, mint őt. Amikor Duncan megkapja Crowe albumának nyers változatát, Annie ír róla 
egy negatív bejegyzést a férfi rajongói oldalára. Döbbenetére erre e-mailben megkeresi őt Crowe, aki máig igazi rejtély: hova tűnt, miért nem énekel többé? Levelezni, chatelni kezdenek egymással, és látatlanban is egyre komolyabb szálak kezdik összefűzni kettejüket. Annie a barátja elől is titkolja a fejleményeket, aki közben megcsalja a nőt, és szakítanak. Azért Duncan fejében is változik pár dolog, amikor rajongása tárgya megjelenik a kisvárosában, és pont az ő exe felé mutat érdeklődést. Annie pedig meg kell, hogy hozzon néhány fontos döntést…
Olvastam már Hornby-regényt, de még nem fejtettem meg, miért van annyi rajongója. A legismertebb történetei nem találtak még utat hozzám. Ez a film is az ő története alapján készült, így azért némi félelemmel álltam neki megnézni.
Hamar fel lehetett ismerni a témákat, amivel Hornby szívesen foglalkozik. A legfeltűnőbb a zene témává emelése. Duncan óriási rajongó, aki Tucker Crowe dalainak minden ütemét ismeri és imádja. Még egy szentélye is van a férfihoz. Rendszeresek az olyan konfliktusok, amelyek ezért a rajongásért alakulnak ki. Viszonyt kezd, mert egy másik nőnek jobban tetszett Tucker zenéje, mint Annie-nek. Amikor a nő korábban kommunikálni próbált vele, az oldalon keresztól tette kommentben.
Ami azonban ennél érdekesebb volt, amikor Tucker képbe került, és neki is megvolt a véleménye a saját zenéjéről. Izgalmasan ütköztették Tucker és Duncan véleményét. A zenész már rühellte a dalait, nagyon személyes okból. Duncan viszont megtalált benne valamit, amit Tucker már nem. Akkor kinek van igaza, ez értékes vagy szemét? Bár megértem Tucker véleményének okait is, összességében Duncan mondja ki a lényeget. A kikerült mű már nem a művészhez tartozik, mindenkinek meglesz a joga, hogy saját értelmezést és kapcsolatot alakítson ki az alkotással. Ez van, ha valaki a világnak, és nem magának alkot.
A zene, művészet témáján túl ez egy visszafogott romantikus film is. Bár az nagyon komikus alaphelyzetnek tűnik, hogy Tucker válaszol Annie negatív posztjára, és ebből alakul ki a levelezésük, de nem mennek el humoros irányba. Nagyon kevés komédia elem van a filmen, inkább a megbánások, egyfajta keserédes hangulat hatja át a történetet.
Az, hogy mégis éreztem ebben a történetben a romantikát, nagyban köszönhető a film színészeinek. Ethan Hawke és Rose Byrne között megvolt egy jóféle összhang és kémia, hitelesek voltak egymás mellett. Ehhez jött hozzá, hogy szinte önreflexív, őszintének hatott, ahogy a saját egykori sikerére néz vissza a zenész. Van egy jelenet, amikor Tucker szembesül Duncan rajongói falával, ahol visszanézi saját fiatalkori képeit is. Nekem meg beugrott, amikor még Hawke szépfiúként adta el magát – Szombat esti frász, Fehér Agyar… Kb. abból az időszakból származhattak a fotók. A kezdetekhez képest nagyon komoly pályát épített fel, vajon mit gondolhat a kezdeti, tinis filmjeiről? Igaz, ezt nem ebből a filmből fogjuk megtudni.
Azon még kicsit töröm a fejem, hogyan lehetett volna a címet magyarul is jobban visszaadni. Hiszen nem egy meztelen nőről van szó, hanem a Juliet album demójáról, amin még nem volt rajt a produceri munka, csak a nyers/meztelen dalok. Így kicsit benne van az is, hogy ebben a filmben nem a megcsinált mű a lényeg, hanem a mögötte levő nyers, fájóbb érzelmek. Zenés címe volt eredetiben, ami a fordításban nem jött vissza.
Jobban tetszett a film, mint vártam. Hangulatos, fogyasztható, Hornby világát visszaadó.
A meztelen Juliet - 5/4 megvolt a színészek között a dinamika, még a humorának a nagyját is át tudtam érezni.
