Elköszönő, életet megváltoztató, őszinte.
Richard Brown kényelmes életet él: biztos egyetemi állása van, csinos felesége és egy lánya. Azonban az orvosa rossz híreket közöl: a hátfájásának komoly oka van. Tüdőrák, és mivel későn kapták el, már áttétek is vannak. Menthetetlen. Ha azonnal elkezdi a kezeléseket, 1 éve, jó esetben másfél van még. Ha nem vág bele, talán pár hónapja maradt. Richard a maradék idejét értelmesen és megélve akarja tölteni, így titokban tartja az 
eredményeket. Drámaian megváltoztatja az egyetemi óráit, és a feleségének is kimond olyanokat, amelyek rég benne vannak. Alkut kötnek: mindenki élheti az életét, viszonyokkal és kilengésekkel, amíg a lányuk számára nem okoznak kényelmetlenségeket. A férfi pedig egyre szélesebb skálán gyűjti az élményeket: alkalmi aktus egy pincérnővel, őszinte tippek a diákjainak, füvezés és még arra sem mond nemet, amikor egy fiú tanulója felkínálkozik neki.
Talán ott kellene kezdenem, hogy a kritika nagyon megosztónak találta ezt a filmet. Vannak nagyon rossz vélemények róla, és iszonyat alacsony tetszési indexek. Másoknak viszont nagyon bejött. Vagyis, úgy alakult ki egy közepes szint neki, hogy gyűlölői és rajongói vannak. Ami szerintem jó jel, mert ha egy film megosztó, akkor az tud valamit.
Ahogy elkezdtem nézni, hamar le is esett, hogy miért ilyen vegyesek a vélemények. Nem mindegy, ki mennyire nyíltan áll hozzá olyan kérdésekhez, mint a szexualitás vagy a droghasználat. Nekem is van olyan ismerősöm, aki minden vasárnap ott ül a templomban, és már a film első 30 perce elég lenne neki, hogy kiakadjon. Mert itt bizony a tanár otthagyja a diákokat az étteremben, amíg a WC-ben megdugja a pincérnőt. Vagy, a díler, aki egyben az egyik diákja is, felajánl neki egy szopást, amit el is fogad. De sok-sok hasonló van ebben a filmben, amelyek között akad olyan is, ami túlzásnak tűnik. Mintha túlzottan őszinték akarnának lenni, és így elmennek a másik irányba. Ami már szinte polgárpukkasztó. Nálam azt a szintet nem éri el a film, de azért nem egyszer felszaladt az én szemöldököm is. A díler/diák felajánlkozása volt az egyik ilyen jelenet, nem is titkolom.
Ugyanakkor arra azért figyelnek, hogy látványra ne legyenek korhatárosak. Inkább sejtetnek dolgokat, mint totál fókuszban mutatnak.
Az meg elgondolkoztató, hogy ilyen-olyan okból milyen hazugságokban élünk, és milyen, ha valaki nem hajlandó így tenni. Amikor tényleg őszinte az ember, és nem mond kis hazugságokat a társadalmi és szociális békesség kedvéért. Ha nem ízlik az étel, kiköpni. Ha a felavatott szobor ronda és értelmetlen, kimondod. Ha a dékán a maga finom módján beszól, laza mosollyal felvilágosítod, hogy tudsz eleget a dolgairól, és szívesen elmeséled másnak is. De simán csak az is, hogy nem azt mondod, a hogy nézek ki-kérdésre rutinból, hogy jól. Hanem megnézed, és őszinte leszel. Értem azt is, miért kellenek az együttéléshez a kis hazugságok, nem véletlen, hogy egy haldokló meri felrúgni az általános társas normákat, de valahogy más őszintének lenni.
Ez különös humort eredményez a filmen. Néhol már fekete, máshol ironikus, de működik. Annak ellenére, hogy Richard egyre rosszabbul van, és nézzük a halódását, ez nem dráma. Teljesen komédiának se mondanám, de majdnem.
Elég erős a szereposztás is. Johnny Depp az utóbbi időszakban színészként nem sok érdemleges dolgot hozott össze, de itt azért látni, hogy miért volt sztár olyan sokáig, anélkül hogy viccnek lássuk. Amiért kár, hogy Rosemarie DeWitt kb. azt játssza, amit Annette Benning az Amerikai szépségben, csak nem olyan erős színésznő, és a sztori sem olyan ütős, mint az Amerikai szépség volt.
Lehet, azt bánni fogom, hogy felrémlett az Amerikai szépség. Az jobb, és az üzenetük egy.
Richard búcsút mond - 5/3,5 Depp egész nézhető, jól megfogták a témát és még a humora is elég jól eltalált.
