Vicces is volt, meg nem is. Az biztos, hogy ez egy komédia, csak nem mindig az ízlésem szerinti a humora. Összességében azért inkább elnéztem, mint sem, csak lehetett ez volna jobb is.

A történet adja magát: adott egy gazdag rokon, akit igazán senki se szeret, mert a modora nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Szeret mindenkit sértegetni, és a kedvességet hírből sem ismeri. Csak éppen a családban ő az egyetlen gazdag ember. Mi több, éppen haldoklik. Így aztán az örökösjelöltek a betegágy mellé gyűlnek, hogy egy kis hízelgéssel, vagy éppen trükközéssel biztosítsák maguknak az örökséget. 3 csapat alakul ki: a főszereplő lánytestvérek, akik a családi boltot szeretnék megmenteni. Az unokatestvérük a férjével, és a fura rokon, aki valamiért mindig a rokonai felé mutat szerelmi érdeklődést, ezzel perverznek és betegnek bélyegezve magát a kiszemeltek szemében. Mindenki beveti, amit tud: a férje péksüteményeit, viccelődést, a másik lejáratását.

A történet motorját majd az adja, ahogy a szereplők egyre messzebb mennek el, és már hajmeresztő, mit meg nem tesznek Hilda néni kegyeiért. Beatrice simán beküldené a férjét, hogy csábítsa el a nénit, akinek még kedve lenne életében utoljára férfival lenni. Savannah és Macey hasonló célból kutatják fel a néni középiskolai szerelmét, és még az sem tántorítja el őket, hogy a bácsi regisztrált szexuális bűnöző. Azért ez komédia, nem erőszaktevő, csak magát mutogató bácsika.

Az különben nem ért, ha az ember menet közben az agyát kikapcsolja. Én egy pontig szerettem volna megérteni, ki kinek és hogyan rokona, de aztán feladtam. Pláne, hogy a film megjátszik olyanokat, mint a két szőke, nagyon fehér nőnek egy latino, esetleg indián húg. A féltestvérük, vagy örökbe fogadták? De az sem volt tiszta, hogy az unokatestvérek milyen ágon azok. Hilda néni testvéreinek a gyerekei lehetnek? Nem derül ki. A történethez igazából nem kell, minden hasonló szálat el kell engedni és nem várni, hogy minden logikus legyen. Akkor sokkal élvezhetőbb a történet.

A szereplők a humorosan szerencsétlen körbe illenek. Senki nem túlzottan jó ember, de nem is gazfickók gyülekezete a család. Önzők, de az egy ilyen filmbe kell is. Mert az természetesen nem jut eszébe senkinek sem, hogy mindegy, ki örököl, megosztozhatnak. Mindenki magának akar mindent, és nem is titkolja. A végére igyekeznek azért lazítani ezen, de az már annyira a vége, és annyira nem olyan stílusú a film, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy jobb emberek lettek a végére, mint kezdetben voltak.

A casting egész jó, de azért nem mai felhozatal. Kb. mindenkinek megvolt már a maga nagy dobása, és már elvállalja, amit kap. David Duchovny, akiről nem is emlékszem, mikor láttam utoljára reményteljes filmben akár csak mellékszerepelni is. Anna Faris egy időben paródia királynő volt, most leginkább az exe miatt emlékszem rá. Ron Livingston. Rosemary DeWitt. Kathleen Turner. Talán csak Toni Colette a kivétel, ő még rendes szerepet is kap, ilyenekben meg pihen. Mondjuk, a legjobb Turner volt, jól állt neki a kötekedő, zsémbes néni szerepe, aki mindenkinek az agyára ment.

Amikor nem gusztustalan poénokat erőltettek, és nem kerestem az értelmet, elvoltam a filmmel. Újra nem nézném, de nem is fájt, hogy a pokolba kívánjam.