Feszültséget levezető, megtorló, menekülő.
Rachel feje fölött gyülekeznek a viharfelhők. Válófélben van, és bár ő nevel a közös fiukat, a leendő exe már a házukat is magának akarja. Az anyja sincs jól. Ráadásul az állandó késések miatt a fia, Kyle is haragszik rá, a legjobb ügyfele pedig kirúgja. Éppen a gyereket viszi az iskolába, megint késésben, amikor egy sofőr megáll előtte a kereszteződésben, és a zöldnél se halad. Az ideges nő erőszakosan rádudál. A férfi utánahajt, elnézést kér, és 
várja, hogy Rachel is ezt tegye az erőszakos dudálás miatt. A nő erre nem hajlandó, mire a férfi megfogadja, Rachel ma megtanulja, milyen, ha igazán rossz napja van az embernek. Fenyegetően követi, majd még durvább eszközöket vet be. Kilopja a kocsijából a nő mobilját, megnézi az üzeneteit, és vadászni kezd. Végez a válóperes ügyvédjével, egyben jó barátjával. Foglyul ejti a lány öccsét, és ultimátumokat ad. Rachel próbál segítséget kérni, de végül fel kell vennie Tom ellen a kesztyűt.
A film felütése tetszett. Talán azért, mert egyet tudok érteni abban, hogy egyre őrültebb világban élünk. Nekem is megvan egy-egy nehezebb nap végén az érzés, hogy: senki ne is szóljon hozzám, mert robbanok. Érzem, hogy ilyenkor az apróságok is jobban ingerelnek és jártam már én is úgy, hogy valakinek sikerült a lelkébe gázolnom, pedig csak fáradt voltam és ideges, nem konfliktust akartam generálni.
Kicsit nagy lépés ugyan, ahogy ebből eljutunk oda, hogy Tom ámokfutásba kezd. Addig még ok, hogy tényleg normálisan próbált kommunikálni először Rachellel, és nagyon rossz visszacsatolást kapott. De a reakciója túlzott, és nincs eléggé megmagyarázva. Egyszer mond annyit, hogy mindent elvesztett, már nem érdekli semmi, a rendszer tönkretette. A válasza az, hogy agresszióval és bosszúval kezeli a stresszt. De miért? Ha thrillernek akarnám nézni, akkor érdekelne ez is.
Mert így, hiába tud ijesztő lenni a férfi, mégsem az igazi. Céltalan a karaktere. Alig több, mint egy slasher gyilkosa, aki azért gyilkol, mert éppen gyilkolni van kedve. Horrornak meg nem lehet nézni, ahhoz korhatáros. Van egy jelenet, amikor kést vág az egyik mellékszereplő tarkójába – és nincs egy csepp vér sem? Fura.
Hasonlóképpen gondom akadt a női hős, Rachel kis világával is. Egy keveset mondanak arról, milyen bajai vannak éppen. De nem úgy tűnik, hogy Rachel nagyon a megoldások embere lenne. Ahogy elalszik, szenved, nem az a tevékeny ember, aki annyira próbálna megoldásokat találni a gondjaira. Nem is volt szimpatikus – azért Tom ámokfutását nem érdemelte, de a gyerekét végig sokkal jobban sajnáltam, és Kyle túléléséért drukkoltam, nem a nőért.
Abba is bele lehetne menni, a rendőrök mennyire tűntek ebben a filmben bénának. Ahhoz képest, hogy Tom még csak kísérletet sem arra, hogy álcázza magát és elrejtse mit csinál, elég későn kapták el. Persze, értem: ha agilis lett volna a rendőrség, miről szól volna a film?
Bántom, mert ha belegondolok, sok minden nem az igazi a filmen. Ennek ellenére nézni nem volt rossz, kiéreztem belőle annak a hangulatát, hogy a nyomodban egy őrült, egyre fogynak a lehetőségek, és nincs menekvés. Feszültség van, akad látványelem is.
Russel Crowe – őt egyszerre írnám a pozitív és negatív listámra is fel. Egyrészt, Crowe jól tudja adni a gyilkos dühöt és tud ijesztő lenni. Ok, nem éri el azt a szintet, mint a Sid idején, amikor jóképűen és fiatalon hozott egy olyan eszelőst… Itt annyival egyszerűbb a dolga, hogy olyannak is néz ki, akiből ezt kinézzük. Nyomorult Crowe, bár azt írhatnám, hogy csak a szerep kedvéért hízott el és hagyta el ennyire magát…
Nem tudom jó filmnek nevezni, legfeljebb egy átlag thrillernek. Viszont, most volt hozzá hangulatom és nem volt egy rossz élmény sem, így én elvoltam vele a bajaim ellenére.
Téboly - 5/4 élveztem annak ellenére, hogy nem akartam. Rég láttam ilyesmit, és Crowe jó gonosz.
