Tény, még nem láttam minden filmet a 2025-ös Oscar legjobb film jelöltjei közül. De eddig ez tetszett a legjobban. Nagyon meg leszek lepve, ha a nem éppen Hamupipőke-történet jobb tud lenni, mint ez volt.

A történet annak ellenére thriller és izgalmas tud lenni, hogy azt a szavazást taglalja, melynek során a bíborosok eldöntik, hogy ki legyen az új pápa. Halállal indulunk, 'koronázással' zárunk. Vagyis a pápa, halott. Éljen a pápa! De hogy jutunk el ide?

A film jó érzékkel rejtélyeket ad nekünk folyamatosan. Nagyon sok maradt, még akár a pápa halálával kapcsolatosan is. feszült helyzet van, amit fokoznak a körülmények. Nem elég a választás, a szavazatokért való harc, a szervezésért felelős Lawrence bíboros kénytelen szembenézni a külső terrorizmussal, belső alakoskodással és folyamatosan mozgásban kell lennie. Nem elég, hogy vezeti és rendezi a többieket, mellette nyomoz is, küszködik a lelkével és próbálja az egész káoszt átlátni.

De onnan indultam, hogy a film megfejtésre váró rejtélyekkel dolgozik. Van egy apáca, aki mondhatni botrányos feltűnést kell a bíborosok étkeztetése közben. Miért? Lehet, hogy az egyik bíboros nem méltó a pápaságra? Van egy másik, aki beszélt a szentatyával annak halála előtt. Mi hangzott el? Pletykák vannak, de mi az igazság? Valóban le akarta a pápa mondatni? De akkor, hiába lenne erős jelölt, nem lehet ő a következő pápa. Van a semmiből felbukkant, mindenkinek ismeretlen új bíboros, aki honnan is csöppent ide? Mi zajlik Rómában?

Egy zárt térben, a Vatikánban mozgunk, nagyon gyakran csak a Sixtus-kápolnában. Mégis, annyi történés és épületen belüli mozgás van, hogy nincs bezártságérzetem sem. Ez a film dinamikusan halad előre és maximálisan kihasználja a helyszíneit.

Érdekes megoldás volt, hogy a leginkább ikonikus elemeket nem tették bele. A Sixtus-kápolnában szavaznak, de pl. a nagyon híres freskókat nem látjuk. Az oltárképet azért néha ki lehet szúrni, de pl. Az ember teremtése, a legismertebbek nem kerülnek elő. Mintha nem akarták volna elvonni a figyelmet a történetről.

Jól működik személyes drámának is. A jelöltek közé Lawrence is bekerül, noha ő végig mondja, hogy nem akar pápa lenni. Mégis, egyetlen pillanatra elgyengül. Bellini bíboros kapta a szöveget arról, hogy minden bíborosban megvan az a gőg, hogy a bíborosi vörös felvételekor álmodnak egy nevet, pápaként hogyan írnák be magukat a történelembe. Egy ponton Lawrence neki mondja el, belőle János lenne, ha ő lenne a pápa. És nem csak Lawrence belső dinamikája, de nagyon sokaké megjelenik. Szintén a filmben hangzott el: ez nem sima szavazás. Háború. Kampányolnak, képviselnek, és a vezető személye eldönti majd, milyen lesz az egyház arca.

Politikai thrillernek is működik. Ki szerzi meg a hatalmat? Milyen eszközöket vetnek be? Fokozza a helyzetet, hogy ők főpapok a modern korban. Vagyis, nem az lenne az alap, hogy egymást hátba támadják és gonoszkodjanak. Mégis, a játszma sokak sötét oldalát feltárja.

Aktuális, mert egyháztörténet szempontjából sok releváns témát érint. Merre kellene haladnia az egyháznak? Mit lehet elítélni, mit kell képviselni? Hogy van a jelenben létjogosultsága?

Ehhez jön egy erős látványvilág és zenei aláfestés. Van egy témája, olyan jól fokozza a feszültséget, hogy még inkább thrillernek érződik. Színekben pedig a fehér és a vörös játéka, amit érdemes figyelni. Roppant látványosak a tömegjelenetek pont ezért.

Végül, ott van még a szereposztása is. Fiennes Oscarra is esélyes volt Lawrence atyáért, de nagyon tetszett Tucci Aldo atyája, vagy John Litgow bíborosa, aki önmagában olyan félelmetes jelenség volt, hogy az a csoda, nem menekülnek el mellőle az emberek. Jó csapat volt, és sokaknak jut egy-egy kifejezetten emlékezetes pillanat. Néha csak egy nézés, de Fiennes és társai már az a szint, amikor abban az egy nézésben is benne van egy lélek egész belső harca.

Szóval, nekem kifejezetten tetszett ez a film. Mivel eredetileg regény - a forgatókönyv Oscart be is zsebelte -, az még visszavan, hogy Harris könyvét elolvassam hozzá. De ha olyan, mint a belőle készült film, akkor tetszeni fog.