Zombis, kijutásért küzdő, nyerészkedő.
4 év telt el, amikor a zombijárvány a feje tetejére állította Koreát. A kormány egy nap alatt elvesztette a kontrollt, és a hírek, mely szerint Busán biztonságos, nem bizonyult igaznak. Az egyik menekülteket szállító hajóra is felkerült egy fertőzött – a kínaiak látták a mészárlást, és az ország zárlat alá került. Többet esély sem volt kihozni bárkit. Jeong-seok tiszt volt, aki azon az utolsó hajón vesztette el a nővérét és az unokaöccsét. Csak a sógora maradt neki, akivel keserű élet vár rájuk Hongkongban. Amikor egy banda megkeresi őket azzal, hogy menjenek vissza, hozzanak el egy pénzszállítmányt és a részükből kezdjenek új életet, elfogadják a javaslatot. A zombi hordák azonban lecsapnak, és a túlélők sem barátságosabbak. A katonákból létrejött milícia vezére minden eszközt bevetne a menekülésért, míg Jeong-seok egy családdal barátkozik össze és kezdenek el segíteni egymásnak.
A filmben azt mindenképpen díjazni kell, hogy el merte engedni a Zombi expresszt. Sajnálom is, hogy rákerült a 2. rész címkéje, mert fel lehetne fogni önálló filmnek is, ami ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a Vonat Puszánba. Mindössze annyi érintkezési felületet hagytak, hogy a Busán = menedék híre kamu, és Korea el lett szigetelve a későbbiekben.
Majd 4 évvel később láthatjuk, mi lett. Kintről megy be egy csapat, és nagyon éles a különbség. Nem sajnálták arra a pénzt, hogy megmutassák, 4 év alatt mennyire szét tud hullani minden – különösen Hongkong után éles a váltás. A modern nagyváros, meg a zombik pusztította káosz. Bár az ilyen apokaliptikus képekre nem igazán találó azt mondani, hogy szép, de a maga módján megejtő a látvány.
Látszik, hogy mennyire tágultak a készítők lehetőségei. A vonat zárt volt, kevés helyszín és a zombikra ment el a pénz. Most viszont nyílik a kép, és a tönkrement országot, városokat látjuk. Már nem is a zombikat éreztem a legnagyobb fenyegetésnek, hanem a nyerészkedő és önző embereket.
Több módon is megmutatják, mit hoz ki az egyénekből a világvége. Ahogy a remény elvesztésével megszületnek a szörnyetegek, akik nem jobbak a zombiknál. De még jó emberek is hoznak olyan döntéseket, amiket később megbánnak. Sokkal könnyebb hátra sem nézve menekülni és sorsára hagyni a segítségre várót, mint vállalni a kockázatot. A főszereplőnek is van egy ilyen története, de mivel ő a hős, ő esélyt kap, hogy jóvá tegye a múltját. Mi másért botlana bele pont annak a családnak a túlélőibe, akiket ő hagyott a sorsukra az út szélén évekkel korábban?
Azzal, hogy horror helyett ez sokkal inkább társadalom kritika, nyerünk is, vesztettünk is. Nekem hiányzik az a zsigeri, ijesztő horror, ami az első rész volt. Félelmetesek voltak a zombik – ezt már nem éreztem. Ugyan gyorsak, a tömegnek ereje van és nem semmi látvány, ahogy a horda lecsap, de itt terek vannak és eszközök. Fegyverek. Katonák. Az akciófilm elemek dominálnak inkább – itt már ügyesebben küzdenek az emberek, és nincs az a reménytelenség sem, mint korábban. Lehet, hogy jól néz ki, amikor a nyitó jelenetében a kamaszlány a Halálos iramban filmeket idézően hajt át a zombikon és vezet autóversenyzőhöz méltóan, de nincs olyan érzelmi hatása.
Szimplább a történet is, nem érintett meg annyira a karakterek drámája, pedig igyekeztek azt is adni nekik, és fejlődési ívet. Ahogy a főszereplő eljut oda, hogy most már nem fut el, hanem visszavág és hősként viselkedik. Különben az is mutatja, hogy nem horror, hogy áldozat nélkül össze is hozza az utolsó nagy tettet. Az első részben minimum zombiként végezte volna.
Akciófilmnek korrekt, van benne némi üzenet is, de akkor is hiányolom a horrort belőle.
Peninsula: Holtak szigete - 5/3,5 már nem üt úgy, mint az első. Akciódúsabb, látványosabb a pusztulás, de tipikusabb is.