Másik dimenziót zárva tartó, mágusos, új életcélt találó.
Dormammu, egy másik dimenzió hatalmas szörnyetege ki akar törni a börtönéből, és a Földet is a magáénak akarja. Egykor a Kiválasztott börtönözte be, aki mágusok egy új generációját képezte már ki – kellenek is, hiszen ahogy a démon közeledik, úgy kell egyre többet harcolniuk, és vesztésre állnak. Egy alkalommal a sebész dr. Steven Strange is tanúja lesz az egyik lény és üldözői harcának, de akkor még nem foglalkozik vele. Rá viszont 
felfigyelnek: átlátott az álcázó mágián, amire kevesen képesek. Amikor Dormammu megkísérti, Strange súlyos balesetet szenved, és a kezei összetörnek. Mindent feláldozna, hogy visszakapja a képeségeit és megint sebész lehessen. Így talál rá Wong, aki meghívja magukhoz Tibetbe, ahol a gyógyulásért tanuló lesz a férfiból. Ám nem mindenki örül ennek, pláne, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy Strange milyen feladatra szemeltetett ki.
A varázsló Strange nem a Marvel filmben tűnt fel először, nálunk sem. Animációkban előbb láthattuk, és úgy is elkészült az eredettörténete. Nem hazudom azt, hogy jobban tetszett a Marvel filmnél, mert ez nem igaz, de egyszer érdekes volt ezt is megnézni.
Vannak eltérés és egyezések bőven – a lényeges elemek egyeznek. Hogy az arrogáns sebész balesetet szenved, és mennyi mindent megpróbál a gyógyulásért. Hogy ezért lesz hajlandó varázslatról tanulni, noha racionális elméje erre elsőre igencsak kiakad. Wong, aki mellé áll ás segíti. Egy másik tanítvány, aki viszont az ellenségükké válik. A Kiválasztott, Dormammu – bár erre már növekednek az eltérések.
Nem szerettem az arányokat – már az is sokáig tartott, amíg Strange Tibetbe került, majd a tanulóidőszaka is sokáig csak felesleges fizikai munkából állt. Rendben, kihasználták arra az időt, hogy megmutassák, min dolgozik a Kiválasztott és a tanítványai, ki az ellenfél és milyen belső ellentétek vannak a csapatban is. Így azért némi értelmet találtam benne, de ahhoz képest, hogy Strange a főszereplő, sok ilyen rész volt.
Furcsa volt az is, hogy Strange fejlődésének nem volt íve. Nagyon nehezen érzett rá a mágiára, de utána egyből olyan lett, mintha mindig is ő lett volna a legnagyobb a varázslók között. Dormammu nehéz ellenfél kellett volna, hogy legyen, Helyette mit kaptunk? Nem mesélem el, csak annyit, hogy meglepően könnyen el lehetett intézni, noha bőven volt szövetsége és tartaléka is.
Bár ez animáció, nem használták ki annak a lehetőségét, hogy rajzolni bármit lehet, sokkal könnyebb látványos akciókat és mágiát kitalálni, mint egy élőszereplős filmben. Ehhez képest ez semmi volt látványban a filmhez képest. Még csak ötlet sem bukkant fel annyira jó, mint abban. Egy-egy varázslónak volt érdekes képessége, de mivel kb. 85% meghal, erre nem lehet alapozni.
Ennél fájóbb volt nekem a kevés humor. Sokkal komorabb lett Strange karaktere is. A filmben lehetett Tony Stark mellé tenni – mindkettő területe legjobbja, arrogánsak, nagyszájúak. Itt viszont Steven emberi oldalát domborították ki azzal, hogy a húgát behozták a történetbe, és megmutatták, miért annyira a sebészi képességei voltak a mániája. Ez sem ártott, szimpatikus lett tőle, de akkor is hiányoztak a jó beszólásai.
A köpenyéről nem is beszélve…
Azért viszont hálás vagyok, hogy nem rajzolták annyira ripacsos, élénk formátumúra a ruhatárát, mint amit a végén láttunk a képeken. Nem is varázslónak tűnnek olyan színekben és extrém ruhákban…
Nem tett jót az animáció megítélésnek, hogy a film kifejezetten jól sikerült nagyon hasonló alapanyagból. Így ezt nagyon gyengébbnek éreztem.
Doktor Strange - 5/3,5 jó bevezetése a karakternek, de a nagy harc és az első próbatétel igencsak rövid lett.
