Sorozatgyilkos után kutató, indítékokat megértő.
Bostonban az asszonyok nincsenek biztonságban. Egy gyilkos garázdálkodik, aki bejut a lakásokba, bántalmazza és megfújtja a védtelen nőket. A közvélemény és a sajtó egyre inkább követeli a gyilkos elfogását, míg a rendőrség egyre tehetetlenebbnek tűnik. Az esetet végül John S. Bottomly kapja, aki a jogászként megtanult alapossággal veti bele magát a munkába. Minden jelentősnek ítélt nyomot és bejelentést lekötnek, és sorra 
hallgatja ki a férfiakat, akik valamiért felkeltették a figyelmét. Szereti a prostituáltakat fujtogatni? A szomszédnak több, mint gyanús a viselkedése? Sorra kerülnek. Így jutnak el végül a családapa, lelkiismeretes munkás Alberthez, aki még maga sem tudja, mi munkál benne igazán. John válaszokat akar, és a pszichére kell hatnia, hogy megkapja azokat. A nyomok Albertre mutatnak, de kellene egy vallomás is, és a biztos tudat, hogy a gonoszt megfékezték.
Divatos zsáner az olyan krimi, amiben egy sorozatgyilkost igyekeznek elfogni. Újabban azok is nagyon szép köröket futottak, amelyeknek valódi bűntény adta a hátterét. Nekem egy sorozat a kedvencem valami hasonló témában, a Mindhunters. De lehetne sok-sok példát hozni. Ez most menő – a sorozatgyilkosok filmen azok lettek.
Az egyik olyan film, aminek ezt köszönhetik, mert letették az alapokat, ez volt. A bostoni fojtogató. Egy férfi története, aki rettegésben tartott egy várost és nagyon komoly rendőri munka kellett, hogy végül kézre kerítsék.
Ezt a folyamatot mutatja be a film a rendőri oldalról. John karaktere lett kiemelve, aki módszeresen összefogta a szálakat, és így végül elérte a kívánt eredményt. A filmet kicsit vontatottá is teszi, ahogy elkezdik szűkíteni a kört. Tulajdonképpen azt látjuk, hogy egyik gyanúsított után következik a másik. Az emberek nagyon hatékonyan mutogattak egymásra, és sok férfit kellett ártatlannak találni, ha valami miatt előtérbe is kerültek. Közben a háttérben ott voltak a gyilkosságok, de a korra jellemzően kifejezetten szemérmesen ábrázolva. Ma már máshogy nézne ki egy ilyen film.
Az már egy fokkal izgalmasabb, amikor megvan Albert és a miértekre keresik a választ. Nem véletlenül jutott eszembe a Mindhunters, de a sok évadot megélt Gyilkos elméket is felemlegethetném. A nyomozó tudni akarja, miért. Meg akarja érteni az elkövetőt, és egy érdekes pszichés helyzettel találja szembe magát. Albert egyfajta betegségben szenved, és nincs tudtában annak, miket tett. John dolga az lesz, hogy viszonylag kíméletesen erre ráébressze és megnyugtathassa a város lakóit, hogy vége. Nem lesz több gyilkosság.
Nem tudok elmenni amellett, mennyire hosszúnak éreztem ezt a filmet. Nagyon sok vakvágány, amíg eljutunk a valódi tetteshez. Ha kicsit változatosabban kerülnek elő és mások a kihallgatások, jobban lekötött volna, így viszont hamar beleuntam. Amikor már Albert megvan, akkor is nagyon lassan haladnak az események. Ettől kevésbé izgalmas lett, és egyre inkább érdektelenné váltam. Miért tette Albert? Színlel, vagy tényleg nincs tudtában annak, hogyan gyilkolt tucatnyi alkalommal? Hamar kezdtek nem érdekelni a válaszok.
A szereplők közül a gyanúsítottak és az elkövető kapott nagyobb és izgalmasabb körítést. A nyomozóról annyit tudtam meg, milyen szilárd elvei vannak és semmi többet. Talán nem is véletlen, hogy azt a karaktert kapta Henry Fonda. Számomra már magában a jelenlétében is van valami olyan szilárdság és pozitívum, hogy hiteles tőle a karaktere.
Nagyobb lehetőség volt Tony Curtis esete, aki a kéjgyilkost kapta. Egyszerre játszhatta el a gyilkos és a tudattalan én-t is, akinek fel kell fognia, hogy mit tett. Jó színész, megoldotta, és működött a párosa Fondával a közös jelenetekben. Ez nézette leginkább velem a filmet.
Kár, hogy nagyon éreztem rajta a korát – ma sokkal pörgőbb lenne egy hasonló történet.
A bostoni fojtogató - 5/3 alapos, pszichés kitérőkkel elkészített film, de ma hosszúnak és körülményesnek tűnt.
