Kosztümös, családi titkokat őrző, rejtélyes.
Petronella, akit mindenki Nellának szólít, kényszerhelyzetben volt. A családja ugyan nemesi származású, de a földjeiknél a gátak közel vannak az átszakadáshoz, és nincs pénzük helyre hozatni a károkat. Csak adósságokat örökölt. Így az anyja kap az alkalmon, amikor a gazdag amszterdami kereskedő, Johannes Brandt náluk 
vendégeskedik. El is éri, hogy Johannes eljegyezze a lányát, és anyagilag kisegítse a családot. Nella a férje után Amszterdamba megy, ahol a családi házban a férfi rideg, parancsoláshoz szokott vénlány húgával szembesül. Mindenre szabályok vannak, a szobáját és az öltözködését is Marin határozza meg, aki a lány házi kedvencét, a papagáját is száműzi a házból. A ház sok titkot rejt, és Nella lassan kezdi megérteni, mibe házasodott bele. A férje, Marin is titkokat rejtegetnek, amit valaki más is ismer. A nászajándékba kapott babaházhoz ugyanis sorra érkeznek a bútorok, melyek a Brandt-ház titkaihoz viszik közelebb Nellát.
Hivatalosan ez is megy minisorozat. A BBC két részben adta le, más csatornák, például a magyarországi is, három részre osztották a történetet. Ugyanakkor annyira egy történet az egész, hogy egyedül a hossza, ami indokolja a sorozat megnevezést. Bár, még a film kategóriába is beleférne, vannak 3 órás filmek.
A történet az azonos című regényen alapul. Elég problémás besorolni, hogy mi a műfaja. Van benne szerelmi szál, sokak tetteit az érzelmi életük indokolja, de nem romantikus a film. A főszereplő, Nella az, akinek nem is jut semmilyen szenvedélyesebb érzelem. Ő ugyan az elején próbálkozik a házassága igazivá tételével, de nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Johannes csak egy kirakatfeleséget akar, akit meg sem csókol, nemhogy az ágyát megossza vele. Ez is egy a rejtélyek sorában, ami Nella előtt áll.
A környezet történelmi, de a cselekmény nem egy történelmi filmé. A kor hangulata és erkölcsi rendszere, aminek szerepe van az eseményekben és hátteret biztosít. De a történelmi Hollandiáról, vagy a kereskedőkről a korban nem tudunk meg különösebben semmit. Amit igazán adott a korszak a filmnek, az a látványvilága. A BBC szokásához híven nagyon mutatós környezetet teremtett. Ha nem is fedezhetjük fel a várost, nem is hiszem, hogy Amszterdamban forgattak, hiszen a jelenetek nagyja a házban játszódik, és amikor Nella az utcára merészkedik, ugyanazt az útvonalat járja be, a Brandt-ház látványos lett. A szereplők kosztümjei pedig visszahozzák a kor hangulatát. Meg is állapítottam, hogy a női divat szebb termékekkel állt elő, mint amit a férfiaknak kellett hordani. Azok a nadrágok… Igaz, örüljek annak, hogy nem olyan korszakot kaptunk, amikor azok a rémes gallérok voltak divatban…
A misztikus vonal szinte semmi, és még a mágikus realizmushoz sem elegendő, ami a cselekménybe belekerült. A miniaturista, vagyis a kis bútorok készítője, olyan titkokat épít bele a bútorokba és játék figurákba, ami miatt még Nella is azt hiszi, hogy a lánynak természetfeletti képességei és látása van. Pedig, mindössze egy jó megfigyelővel állunk szemben, aki észrevesz olyasmit is, ami felett sokan átsiklanak, és ráérez az okokra is. Pl. Marin leköti a melleit, kiengedi a szoknyáit. Senki nem gyanít semmit, csak az a lány és olyannak is készíti el Marin babafiguráját.
Sok minden keveredik ebben a filmben, de egyik sem lesz igazán. Történelem, rejtély, románc. Lekötött, jól vágták az eseményeket, de nem lett igazán karakteres vagy izgalmas.
Az erősségei közé lehet a szereposztást is sorolni, abban a BBC szokás szerint erős. A főszerepet Anya Taylor-Joy kapta, még az előtt, hogy igazán felkapták volna a színésznőt. Korrekten is játszik, szimpatikust karaktert. Romola Garai Marinja már kevésbé tetszett.
Nem lesz a kedvenc BBC adaptációm, a történet maga nem tetszett, de korrekt munka.
A babaház úrnője – 5/3,5 szép a külcsín, korrekt az adaptáció – maga a történet az, ami nem nyerte el a tetszésem.
