Más életmódot követő, családos, gyászoló.
Ben és Harper úgy döntöttek, másképpen fognak élni, mint amit a társadalom normaként fogad el. A gyerekeiket is egy ilyen környezetben nevelték fel, tulajdonképpen a vadonban. Ben most egyedül van a hat gyerekkel, akik közül a legnagyobb 18, a legkisebb 8 év körüli. Az asszony kórházi kezelésen van, depresszió miatt. A gyógyulás 
helyett rossz híreket kapnak: Harper öngyilkos lett. Ben apósa még a temetésről is kitiltja a férfit, akit a lánya megrontójának tart. Ben és a gyerekek viszont pontosan tudják, hogy Harper nem olyan temetést akart, amilyet az apja tart neki. Felpakolnak a buszukba, és útra kelnek, hogy elköszönjenek, úgy, ahogy Harper akarta volna. Út közben azonban mindenkinek rá kell ébrednie, hogy az sem megoldás, ahogy ők élnek. Egyszerre zsenik és különcök, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba.
Annyi mindent ki lehet emelni ebből a filmből – van benne annyi szál és történés, hogy mindenki találhat benne valamit, amire fogékony.
Lehet családi filmként nézni, amiben egy apa és hat gyereke kalandjait követjük végig. Vannak izgalmasabbak, humorosabbak és drámai tetőpontok is. Nem egy tipikus családi film, ahhoz más rétegek is igen erősek benne, de van egy ilyen nézete is. Ahogy ez a család összetart és kapaszkodnak egymásba – szép lenne, ha több ilyen erősségű kapcsolatot lennénk képesek kialakítani. Ahogy néztem, egyszerre pörgött az agyamban, hogy milyen jó is lehet egy ilyen összetartó és egymást tisztelő és szerető családban élni, miközben azért az is bennem volt, hogy sok is lenne. Kulcsos gyerek voltam, így nekem elképzelhetetlen, milyen lehet, ha ennyire szorosan a szülő a gyerek mellett áll. Úgyhogy, simán meghasonlottam: irigylem is, de nem is tudom elképzelni magam benne.
Lehet családi drámaként nézni, hiszen több generáció között is nagyon komoly ellentétek vannak. Az após és a veje szinte hidegháborúban állnak egymással, és egy-egy gyerekben is felmerül, hogy nem jó, ahogy élnek. Látjuk, hogy a nagyfiú milyen esetlen a kortársai körében, noha szinte zseni szinten van minden másból, és egyből képes beszélni is, ahogy megint a családi körben van. Talán Bónak sikerült a legszebben megfogalmazni. Mindent tudnak, amit könyvekből tudni lehet, de a való világból tudatlanok. De az is megérne egy misét, ami majd a temetés körül lesz. Ott nem simán generációk, de világnézetek csapnak össze és egyszerre humoros, de mélységesen fájdalmas is a történet.
Ha valaki fogékony rá, akkor nagyon könnyen megtalálja benne a társadalomkritikát is. Nem egy ponton szembe van állítva Ben és családja az átlag amerikai életformával. A film pedig azt játssza meg nagyon ügyesen, hogy Benék életmódját kezeli az elején normálisnak, így el tudja értetni, hogy a különben átlagos polgári életet érezzük furcsának. Még csak az olyan apróságokban is sok minden van a sorok között, amikor először mennek be egy gyors étterembe, és a gyerekek rácsodálkoznak, hogy milyen kövérek az emberek. De ennél sokkal komolyabb kérdések is felmerülnek, ahogy megy előre a történet.
Nem látványfilm, de szépen kamerázott, kellően mozgalmas dramedy, amiben lekötnek, van cselekmény, és megmutatják, amit meg akarnak.
Sokat köszönhet a film a színészeinek is. Viggo Mortensen nagyon komoly színésszé érett azóta, hogy tünde köpenyben vándorként vonult a mozivásznon. Annyira esendő, makacs, egyszerre zseniális és kívülálló apát hoz… A gyerekek is szépen végszavaznak neki, de ennek a filmnek Mortensen volt a szíve.
Lehet rajta mosolyogni, meghatódni, és nem kevés tanulságot leszűrni az életmódunkról. Az is egy jó játék, melyik színészt – a gyerekeket is – honnan ismerjük még.
Captain Fantastic - 5/4,5 egyedi, szívmelengetően családi és mégis nagy pofon az egész nyugati kultúrának.
