Állatos, szabadságért küzdő, barátos.

Ivan hosszú évek óta Mack áruházi mini cirkuszának a sztárja. Akad itt kis játékautót vezető fehér nyuszi, beszélő papagáj, pudli, labdázó fóka és egy elefánt is, de a legtöbben azért jönnek, hogy egy dühöngő gorillát lássanak. Ivan pedig tudja, hogy a shownak mennie kell, ha különben ő egy végtelenül jámbor állat is. A cirkusznak azonban egyre rosszabbul megy, valamit ki kell találni. Mack egy tönkrement cirkuszból vesz meg egy kis elefántot, és az aranyos Ruby hamar a gyerekek kedvence lesz. Lassan Ivan is megszereti a kis elefántot, noha az ellopta előle a rivaldafényt. Még ígéretet is tesz régi barátjának, a haldokló Stellának, hogy vigyáz a kicsire, ő nem ketrecben fogja leélni az egész életét. Ivan a többi állattal keresi a megoldást, még egy szökést is megpróbálnak, de nem ez vezet majd eredményre. Az egyik gondozó kislánya színes zsírkrétákat ad a gorillának, akiben feltámad egy régi ösztön. Amit nem ér el szökés és erőszak, a művészet képes lehet megvalósítani.

Christina Applegate ifjúsági szerző, nálunk talán ismertebb is volt a kamaszos, romantikus sorozatával, mint a gyerekkönyveivel. A Maxim azonban a munkássága ezt a részét közvetíti, és pár éve már ki is adták az Ivanról szóló regényét. Igaz történet az alapja, és olyan érzelmi plusz van benne, ami állatszeretettel kombinálva igazi karácsonyi történetté teszi.

A történet azonban most lehet felkapott, hiszen a Disney filmesítette. (Csodálom is, hogy nem jött a filmes borítós Ivan, bár ennek köszönhetjük, pont az idei karácsonyra a folytatása megjelent.) Kifejezetten az egeres cégnek val sztori, és szerencsére a történethez méltóan meg is valósították a filmet.

Nem egy bonyolult történet, sőt. Könnyen követhető, és még a legkisebbeknek is érthető lesz. Semmit nem hagynak elvontan, mindent megmutatnak, és nagyon erős érzelmi felütéseket tettek bele. Az egy dolog, hogy a Disney szereti ölni a szülőket – itt ezt duplán megjátsszák. Az ember szíve kétszer is megszakad: amikor Ivan elmeséli a gyerekkori emlékeit, és amikor Stella lelép a színről. Ennél szebben arra tanítani, hogy az állatok érző lények, és milyen szörnyek vagyunk azzal, ahogy bánunk velük, nem nagyon lehet.

Ennek ellenére ez nem tragédia, nagyon sok humor van benne és élet- és szabadságszeretet. A drámai történeten túl ott vannak a humoros állatok, a kis bajkeverő és a nagyon jó barátok. Rendben, a madár fóbiámmal a tyúk, mint szimpatikus állati hős, nekem kizárt, de a fehér nyúlért és a fókáért tudtam rajongani és jókat mosolyogni rajtuk.

Ha eredetiben nézzük, még sztárparádé is van. Az emberi főszerepet Bryan Cranston kapta, aki sorozatnézőknek nem kell bemutatnom. Egy olyan figurát teremt nekünk, akik meg lehet érteni és van saját tragédiája, ugyanakkor az állatok szempontjából negatív karakter is egy-egy ponton. Mindkét arca megvan a filmen.

Az állatok hangjai pedig erősen sztárfaktorosok. Ivan Sam Rockwell, Stella Angelina Jolie volt eredetiben. A szinkron se rossz, de ezzel nehéz versenyezni.

Ki kell emelni azt is, hogy milyen minőséget valósított meg a Disney. Az állatok CGI állatok, de nagyon kevés jelenet van csak, amikor ez látszik. Az oroszlánkirály se volt semmi, de ez talán még szebb lett. Van, amibe bele tudnék kötni, pl. Ruby egyes arckifejezéseibe, néha műanyagnak éreztem, de amit pl. Ivan arcával megcsináltak…

Vérzik a szívem, hogy nem Disney motor volt a Klaus mögött. Tudom, az agyatokra megyek, de mivel jön a karácsony, és az a kedvenc karácsonyi mesém, még a héten kattogok ezen.

Ivan, az egyetlen - 5/4,5 egyszerű, de hatásos és érzelmes történet szinte hibátlan kivitelezéssel. Családi kötelező.

The One and Only Ivan | Official Trailer | Disney+ - YouTube