Embereket megmentő, űrkalandos, robotokkal harcoló.
Orin ugyanolyan bányász, mint minden embertársa a bolygón. Az istenük azt várja tőlük, hogy elég tüzelőanyaggal lássák el a nagy kemencét, és imádják. Orin az egyik munkanap egy kardot talál a bányában, ami életre kel a kezében. Szerelme apja az életét adja, hogy a kard náluk maradjon és Orin kapjon egy esélyt az igazság kiderítésére: tényleg van egy másik világ a bánya felett? Orin és Elan útnak indulnak, látják, hogy 
rabszolgasorban tartják őket, és nincs is isten, akiben hinniük kellett eddig. A szökésért és az igazság megismerése miatt halniuk kellene, és csak Orin tud megszökni. A megtört fiú egy tolvajba botlik, aki magával viszi a csempészek bolygójára, és segít is neki, hogy Orin kereshesse a pengét, amivel a kard egész lesz, és mellyel megmentheti a népét. Míg Zygon vadászik rájuk, a fiúba beleszerető Aviana – a kormányzó lánya – segít nekik.
Mivel idősebb nálam a mese, biztos voltam benne, hogy a grafikájával gondjaim lesznek. Ebben nem tévedtem nagyot, de sajnos voltak olyan dolgok, amelyek jobban zavartak annál, hogy vannak megrajzolva a karakterek és a kalandjaik.
Kezdjük ott, hogy a történetről pillanatok alatt beugrott Pierce Brown Vörös lázadása. Rabszolgasorba kényszerített emberek, akiknek egy bányában kell robotolni, és mindent keményen megtorolnak rajtuk? Egy kiválasztott, aki meglátja a felszínt, elveszti a szerelmét, de majd újra szerelmes lesz a küldetése során a kormányzó lányába? Pontosan tudom, hogy Orin története a régebbi, vagyis az eredeti, de akkor is zavart, hogy ennyire behozta a Vörös lázadásról az emlékeim. (Nagyon más lesz a kettő, de az alapok veszélyesen egyformák.)
Majd az űrkalandok jöttek, és máris egy alternatív Star Wars bontakozott ki előttem. A menő csempész, aki segít a jó ügy harcosának? Van egy verhetetlen hajója is? Igaz, neki nem szőrös haverja van, hanem beszélő űrhajója, és a neve sem Han Solo, de Dagg veszélyesen emlékeztet arra a karakterre. Ahogy a csaták, a bolygók és sok minden más is Star Wars utánérzetet keltett bennem.
Csak ez egyetlen mese, így nem lehetett mindent annyira kidolgozni a cselekményben. Ezt érezni is, nem egyszer éreztem úgy, hogy kapkodnak az események ábrázolásában, és ettől a sietségtől lesz sok minden hiteltelen és nagyon mese. Aviana kétszer kerül Orin közelébe, aztán máris vallomást tesz, hogy segít neki, mert szereti? Orin tegnap még gyászolta a szerelmét, ma már a másik lánnyal csókolózik? Annyira nincs időkeret, hogy röhejessé teszik vele a karakterek és kapcsolataik alakulását.
Érdekes, de a grafika nem fájt különösképpen. Mivel 1985-ös, nem vártam ennél többet. Nem szép, de nem is ronda. Ami viszont megviselte az idegrendszerem: a jövőbeli ruhák. A mélypont az volt, amikor Orin egy mellényfélében parádézott, de Dagg undorító nadrágja sem nőtt a szívemhez. Annak ellenére, hogy a jövőben játszódik az űrkorszakban, nem egyszer olyan érzésem volt, mintha egy ókori fantasy ruhatárát forgatnák ide ki.
Olyasmit, mint a humor és a mélyebb mondanivaló nem érdemes keresni benne. Bár próbálkoztak némi humorral, elsősorban Dagg számítógépe és a robotnő részéről, de nem lett vicces. Ha nagyon akarom, azt el tudom kezdeni belemagyarázni, hogy a mesterséges intelligenciák veszélyei van benne, hiszen itt a terminátorok előtti gyilkos robotok vannak. De nem – tényleg csak beleerőszakolt mondandó lenne.
Ahhoz meghozta a kedvem, hogy elővegyem a Hajnalcsillagot, de újranézni ezt nem fogom.
Csillagvadász – 5/2,5 nem egy mai mese, és látszik rajta. Plusz, mintha Brown és a Star Wars lenne egyben.
