Nyugdíjra készülő, családdal bajlódó, családi.

Marilou és Philippe készen állnak az életük új fejezetébe vágni. Philippe elmehet nyugdíjba idő előtt, és Marilou is kész eladni a fogorvosi praxisát – egyre több betege keres külföldön olcsóbb fogászt. A házukat meghirdetik, és az álomotthont Portugáliában kezdik el építeni. Csak éppen a családnak nem sikerül bejelenteni: a férfi anyjának egy orvosi vizsgálat szerint már csak hetei vannak hátra, a maradék időt még itthon töltenék. Közben nem győznek trükközni, hogy a gyerekeik ne őket használják bébicsősznek és mindenesnek. Hiszen a lányuk éppen válni készül, két kisgyereke van, és a gyerekes vejük hozzájuk akar beköltözni. A fiuk pedig elfoglalt tévés, akinek a divatbaba felesége éppen terhes és már most azzal viccelnek, vigyázhatnak majd a kicsire, amikor ők dolgoznak. Elkezdik mindenki életét igazgatni, hogy nyugodtan elutazhassanak. De lehet, hogy nem is ezt akarják igazán?

Nálunk még nincsenek olyan anyagi körülmények, hogy ez legyen az átlag. Ha valaki elmegy nyugdíjba, az ismerőseim nagyja inkább keres egy részmunkaidős állást vagy olyan otthoni tevékenységet, amiből kiegészíti a nyugdíját. De az tény, hogy nyugaton más a helyzet. Ott belefér, hogy tényleg kiélvezik a nyugdíjas éveket, költöznek és utaznak.  Nekünk meg marad komédiákban ilyet nézni.

Igaz, itt éppen az lenne a poén, hogy valami mindig közbejön, amit gyorsan igyekeznek megoldani, hogy szabad legyen az út. A gond azonban kettős.

1: ez egy komédia, de nem lett vicces. Nem bírtam rájönni, mit gondoltak, min fogunk nevetni a filmet nézve? Hogy nem tudják a kutyát kiterelni a hálóból, és az köztük alszik? Hogy az ingatlanos mindig felbukkan a házukban, hajnalban, miután ők felébredtek? Hogy a gyerek lazán az idős nőnek megmondja, hogy rondának tartja, a házával együtt? Legtöbbször inkább kínosnak ítéltem meg a helyzetet, nem viccesnek. Nem tudom, találnék-e benne három olyan jelenetet, amit tényleg eltaláltak.

2: a film sem dönti el, hogy a főszereplő páros tettét milyennek értékelje. Egyrészt benne van, hogy már átdolgoztak egy életet, joguk van könnyebben és nem a gyerekeik által leterhelten élni, ami még visszavan. Hiszen látni, amint nyugdíjasok lettek, jön folyamatosan a telefon, hogy mit segítsenek. Ugyanakkor azt is nyomják, hogy önző dolog is tőlük, hogy ennyire magukért akarnak élni. Ha szeretik a családjuk, miért menekülnek előlük? Egyik jelenetben az egyik, a másikban a másik hangnem a vezető, és ez nem tett jót a filmnek. Lenne kritika vagy kiállás, de nem ilyen ingadozó a hangvétel.

Az is tudott idegesíteni, ahogy a gyerekek magánéletét mutatják és kezelik. A lányuk életét legalább kereken összerakták – a házassági gondjait, miből fakadnak, a viszonyát, majd ahogy visszatalál a férjéhez. Itt tényleg kettőn állt a vásár, mindenkinek változnia kellett, hogy rendbe tegyék az életüket.

A fiú viszont – őt alig látjuk a történetben, és behoznak hozzá egy olyan témát, aminek semmi értelme. Felesége van, gyereke lesz, erre kiderül, hogy férfiakkal is kavar? Legalább kezdtek volna vele valamit, de itt szőnyeg alá van söpörve az egész, mintha az lenne a normális, hogy a terhes felesége előtt mindenki úgy tesz, mintha a sráccal minden rendben lenne.

Szimpla komédia, így látványelem nincs benne, nem is hiányzott. Szórakoztató, színes, középpolgári környezet, ahogy kell. Semmi extra.

Egyszer meg lehetett nézni, de komédiának gyengébb fajta és szíven se talált.

Családból is megárt a sok – 5/3 maga az alapötlet elment, de mintha a film sem tudná eldönteni, ki mellé áll. A vége is…

Családból is megárt a sok (12E) szinkronos előzetes - YouTube