Falkás, hatalomért küzdő, helyes útra lépő.
A Vonyítóknak megvannak a maguk hagyományai. Farkasemberek, de nem bántanak senkit, holdas éjeken a vadonban futnak, különben rendes emberi életet élnek. A Vonyítók feje már özvegy, egy kisfia van, Freddy. A gyerek már alig várja, hogy elég idős legyen, és ő is átváltozhasson, futhasson a falkával. Egy este emberként tart az apjával, de baj lesz belőle: egy fagylaltárus meglátja, és azt hiszi, a farkas a gyerekre támadt és bántja. Ahogy nyugtatni próbálták, Freddy apja és az árus lezuhantak a szikláról. A fiú nagybátyja vette át a falkát, aki a kutyák 
ellen hirdetett hadjáratot. Az árus pedig őrzi a holdkövet, ami azon az éjjel került a birtokába. Freddy elég idős lesz, és a falka várja, hogy átvegye a vezetést. Ám a fiúból nem farkas, pudli lesz az átváltozás után. Ha nem akarja, hogy kitaszítsák, vissza kell szereznie a holdkövet és bizonyítania, a nagybátyja miben mesterkedik. Pár új baráttal talán van is esélye a sikerre…
Milyen egy jó mese? A Pixar megalkotta a receptet, és a DreamWorks néha meglepően jól utánozza. Fontos egy olyan történet, ami egyszerre tud kicsikhez és nagyobbakhoz is szólni. A humort is úgy kell adagolni, hogy mindenki megtalálja benne a szórakozását. Kell egy pozitív üzenet, szimpatikus karakter és bizony az is kell, hogy jól nézzen ki a mese.
A Farkasbőrben ebből semmit nem teljesít, ha szigorú vagyok vele.
Jó történet? Ahhoz ennél több kellene. Arról nem is beszélve, hogy egyes elemei annyira nem logikusak, hogy fájdalom volt nézni. Egy vérfarkas kölyök ugyan miért és hogyan változna kutyává? Ugyan közel van egymáshoz a két faj – kutya és farkas – de azért nem annyira, hogy a vérfarkas vérpudli legyen.
Az is, ahogy a nagybácsi gonosz és hatalmat akar – Zordon és Mufasa, de mondhatnék ókori klasszikusokat is – nem újdonság. Legfeljebb az, hogy mit akar a kutyákkal kezdeni. Ez annyira mese, hogy még egy mészárlás vagy valami drasztikus sem lehet benne, csak röhejes elem. Paróka – kutyából paróka! Ennyire még Szörnyella de Frász sem volt elmebeteg.
Csak kicsikhez szól a sztori, mert nekik még elmegy ez a gyűrűt visszaszerző, falka előtt bizonyító mese, amiben a srác pudliként a kutyákban lel barátokra. Felnőttként egy meglepetés volt a sztoriban: amikor kiderült, hogy a kutyamenhely alatt milyen szörnyet őriznek. Azon azért meglepődtem.
Humor – szintén, csak a kicsiknek. Legalábbis nagyon remélem, hogy azon, hogy a kutya pisilni kezd, és nem bírja abbahagyni, mindenkit beterít, nem felnőtteknek lett szánva. Mondjuk, egy értelmes gyerek se ezen vigyorog. Vagy, hogy a gyerekké visszaváltozott srác hogyan surran át a városon… jaj.
A pozitív üzenet van meg leginkább. Nem az számít, milyen fajba tartozol, hanem a szíved ereje. A barátság, a család a pozitív értékek ebben a mesében.
A karakterek… vagy nagyon sablonosak, vagy nagyon ismerősek máshonnan. A vagány kóbor eb, akiből jó barát lesz? A kicsi kutya, aki a legnagyobb harcos az összes között, hogy kompenzálja a méretét? A hataloméhes nagybácsi, a jószívű főszereplő? Ismerős mind.
Az csak rátesz egy lapáttal, hogy nem szép a mese grafikája. Kutyák vagy farkasok, mindkettő egyformán rosszul nézett ki. Azt meg már minősíteni sem akarom, amikor a nagyi és a kutyamenhelyes nő vívott nindzsa harcot…
Pedig én bírom a kutyás meséket. Ezt azonban nem sikerült.
Farkasbőrben – 5/2 a grafika nem lett szép, a történet 12 egy tucat, csak a végén akadt egy meglepőbb csavar.
