Családegyesítő, jobb emberré váló, kisgyerekes.

Az Erroll család boldog és szép életet élt. Egy daliás és nemes katona, a szépséges és kedves felesége, a tündéri kisfiúk. A férfi azonban megbetegszik, és nem épül fel. A kis Ceddie marad az anyja öröme, aki hamar a környék kedvence is lesz. Jólelkű, segítőkész fiúvá nő fel, aki nagyon hasonlít az édesapjára. A férje elvesztése után pár évvel az apósa felveszi a kapcsolatot a kis családdal: lord Dorincourt örököse meghalt, már csak egy örököse maradt a grófi címnek, Cedric. Mivel a férje annyira szerette a családi birtokot, az asszony nem akarja elvenni a fiától az esélyt, hogy megörökölje édesapja gyerekkori világát. Angliába utaznak, és még abba is beleegyezik, hogy kevesebb kapcsolatot tart a fiával, Ceddie egyedül költözik be a kastélyba. A gróf ugyanis nem bírta megbocsátani menye amerikai származását, soha nem ismerte, a fiát kitagadta miatta és nem is akar ezen változtatni. A kisfiú tündéri lénye azonban az öregre is hatással van, és észre sem veszi, a szeretet hogyan farag jobb ember belőle.

1886-ban jelent meg a regény, amelyből ez a film is készült. A sikerét mi sem mutatja jobban, mint a regény újabb és újabb kiadása – lesz egy 2021-ben is. Valamint, a többszöri filmes feldolgozás is. Az első 1918-as, az utolsó 1980-as. De mivel a szerző másik nagy sikerét, a Titkos kertet is felújították, nem lehetetlen, hogy erre is sor fog kerülni.

Az általam megnézett verzió az 1936-os film. Nekem mindig vonzó egy filmen, ha olyan színészek játszanak benne, akiket kedvelek és már láttam több mindenben. Itt ilyen mankó nem volt, se a nevük, se az arcuk nem volt ismerős a színészeknek. A típusok azonban olyan, hogy megfeleljenek a nekik osztott szerepnek. A zord és szikár öreg, a helyes kisfiú és a bájos mosolyú, szép fiatal anya.

Talán kicsit túljátszottnak éreztem a gesztusaikat, de nem lepődnék meg, ha ez a kor sajátja lenne. Akkor még talán néma filmek is készültek, és szélesebb gesztusokkal játszottak. Nem egyszer szórakoztattam most magam azzal, hogy levettem a hangot, és így is simán lehetett érteni, ki milyen érzelmet fejez ki és reprezentál látványosan.

(Az inkább zavaró volt, hogy helyenként a képkockákkal volt valami gond, és volt egy ugrás egyik jelentből a másikba, de olyan hirtelen, hogy azt nem tudtam vágásnak betudni, inkább valami filmtekerccsel kapcsolatos hibára gyanakodtam.)

De nem is ezek a fontosak. A történet az, ami eladja ezt a filmet. Könnyen rá tudom mondani erre is, hogy klisés, ahogy a gyerek összehozza a családot és a nagyapja megváltozik miatta, de akkor is érzelmes, nagyon szerethető, ahogy ezt a film megmutatja. Nem is annyira magát a folyamatot, mert az gyorsan történik. Ceddie szeretete, ahogy a nagyapjához közelít szinte azonnal változást hoz, és a lord gyorsan változtat a viselkedésén és az emberekhez való hozzáállásán. Csak a menyével békül meg nehezen, de arra meg jó leckét kap, hogy a fiénak vele ellentétben jó volt az ízlése – a bátyjához viszonyítva meg pláne. De ami itt van: hogy a szeretet hozza el a változást. Ceddie szemén át a nagyapa másnak kezdi el magát látni, és inkább az akar lenni, akinek az unoka nem látja, nem a korábbi énje.

Mivel kutyás vagyok, nekem Dugó – ha jól értettem a nevét, ebben azért nem vagyok biztos – jelenléte is növelte a tetszési indexem. Azon kifejezetten jókat mosolyogtam, hogy a gazdájához hasonlóan morgós kutya, akihez a házba rendszeresen bejárók se mentek közel, milyen kezesbárány lett Ceddie mellett és kísérgette a gyereket.

A regényt be kell szereznem, és lehet, más verziót is nézek még a történetből. Bírtam.

A kis lord – 5/4 maga a történet még szívmelengető, ha a kivitelezés és a színjátszás ma már más is.

Little Lord Fauntleroy (1936) Drama, Family Full Length Film - YouTube