Regényt népszerűsítő, titkos vonzalmakat rejtő.
Jack ausztrál kamionos, aki a járműben él, és egyetlen társa a kutyája. Titokban azonban van egy másik élete is: írt egy szerelmes regényt, ki is adták, és a könyv egyre sikeresebb. Az eladhatóság miatt Jack azonban nem vállalta fel a nevét, és a gyerekkori jó barátja, Ruby nevében adta el a könyvet. Most interjút akarnak neki, a kiadó hírverést csapna körötte. Jack kénytelen beavatni a lányt a titkába, és megkérni, menjen vele Sydneybe, és tegyen úgy, mintha ő lenne a szerző. Kárpótlásul felajánlja a könyvért kapott előleget, amelyből Ruby 
álomesküvőjét is lehetne finanszírozni. A lány belemegy, és ahogy együtt utaznak, elolvassa Jack könyvét, más érzelmeket is kezdenek felismerni magukban. Lehet, hogy Ruby számára nem is Hamish az igazi, hanem Jack?
A leggyakrabban szidni szoktam a magyar címeket, és bizony sokszor eszembe jut, hogy sokkal jobb lett volna az eredetit meghagyni. Ez viszont olyan eset, amikor meglepően jól elkapták magyarul is, mi is ez a film, milyen cím illik hozzá.
Ponyvarománc, duplán is. Egyrészt, a romantikus nyálregény miatt, amit Jack írt. Amennyit a cselekményről és a következő könyvéről megtudunk, olyasmi, mint Wilbur Smith, csak sokkal több szenvedéllyel és érzelemmel. Ponyva, amiben a romantika és a szex az uralkodó téma. Másrészt, az is egy ponyvarománc, ami Jack és Ruby között zajlik.
Dupla klisé: legjobb barátok, és egyik sem meri bevallani, hogy igazság szerint több van közöttük. Az elejétől nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb a kémia Jack és Ruby között, mint Ruby és Hamish között. Már a nyitó jelenetnél is az járt az eszembe, hogy nem véletlenül akar Ruby olyan világraszóló lakodalmat, amire nagyon nem telik nekik. Mert így hiába jegyesek, nincs küszöbön az esküvő. Kényelmes, elköteleződött, de még nem egészen. (Az esküvő és a hozzá kapcsolódó háromszög a másik klisé. Hány filmben láttuk már, hogy az esküvő előtt az egyik fél rádöbben, hogy nem a szerelméhez készül hozzámenni?)
A cselekményből hiányzik is valami plusz, mert első ránézésre látni lehet, mi lesz majd a végjáték. Meg persze súg a szereposztás is. Elég csak egymás mellé állítani a Ruby életében szereplő két férfit: Hamish és Jack nagyon nem egy súlycsoport. Hamish öregebb is, rondább is – ugyan a jellemével próbálták ellensúlyozni, nagylelkű és kedves, rendes ember, csak mellette kissé sótlan is. A romantikus filmekben meg a jóképű férfi hős szokta vinni a nőt, nem a rendes haverja, aki gyorsan félre is áll, amikor felméri, hogy mi a helyzet.
Komédia is, de nem sikerült viccesre. Ugyan lehet érezni, mit szántak poénnak, de még csak el se mosolyodtam. A kínos szintet szerencsére nem érik el, de nevettetni sem tudott. Így ez csak egy romantikus limonádé, amiben sem emlékezetes cselekmény, sem valami jó poén nem jött össze.
Az amerikai filmek között vannak suttyó filmek, amely a társadalom alsóbb rétegét mutatják, akik nem csak szegények, de szellemiekben is lényegesen kevesebbek. Sok egyszerű, vagy éppenséggel buta ember, és van, aki pusztán ezért ebben komédiát lát. Itt valami hasonlót próbálnak, csak ausztrál változatban. Ruby, a környezete, és valamennyire Jack is – neki azért jobb a szókincse – vidéki suttyók, és ezt ki is hangsúlyozzák a filmben. Erkölcseikben rendben vannak, de mellette közönségesek, egyszerűbbek. De miért kellett ennyire butítani őket? Az nem vicces, nekem ez inkább fájdalmas.
Mondhatni, a fiatal Hugh Jackman a fő vonzereje. Bár lenne más is…
Ponyvarománc – 5/2 Hugh Jackman sármja átjön belőle, de a történet tipikus, és nem sikerült viccesnek lennie.
