Szilveszteri film, ami mégsem annyira szilveszteri. Az inkább csak a keret neki. Mesélem, miképp.

A történet szilveszterkor indul, amikor két kismama vajúdik. Az egyik fél, a másik csitítja, még azt is elmeséli, milyen nevet választott a kicsinek. Quinn - jó fiúnak, lánynak, és szerencsét hoz. Egy Quinn-nel jó dolgok történnek! Lesz is sokk, amikor a félős kismama gyermeke lesz az év első újszülöttje, szép pénzösszeget kap érte és még a gyereket is Quinn-nek hívja a másik nő ötlete alapján. Évekkel később Minnie túlélni próbálja a szilvesztert, ami ugyan a születésnapja, de az év legszerencsétlenebb napja is számára. Mert Quinn-nek kellett volna lennie, de ő csak Minnie és Minnie-vel rossz dolgok történnek. A szilveszteri buliban bent is ragad a mosdóban, ahonnan másnap reggel egy szimpatikus fiatalember szabadítja ki. Csak éppen - ki ő? Igen, az a Quinn. Minnie utálni akarja, de a srác kedves és visszatérően segít neki. Mi meg követjük őket a következő szilveszterig, ahol kiderül, hogy egymásnak lettek-e teremtve, vagy nekik nem való a szerelem.

Romantikus komédia. Ezzel szerintem költőivé is tettem a kérdést.

De, a film szerethető. Számomra azért, mert nem negédes, nem szentimentális és nem akarnak valami giccset lenyomni a torkomon. Quinn és Minnie nem lesznek azonnal szerelmesek, nincs azonnali vonzalom sem köztük. A nehéz kezdet után barátok lesznek, és sok mindenben segítenek egymásnak. Hónapokig legjobb barátokként működnek, amikor felmerül bennük, nagyjából egy időben, hogy megvan a szikra is, ez nem lehet szerelem? Ennek a filmnek el tudtam hinni, hogy igen, ők menet közben tényleg egymásba szerettek.

Kaptak hozzá mókás mellékszereplőket, akik miatt nem csak róluk szól a sztori. Minnie anyja, aki mániásan bele van őrülve abba, hogy ellopták a lánya nevét és vele a szerencséjét. Beteges, ahogy pl. a lányával beszél. Mintha belebeszélné, hogy neki soha és semmi nem jöhet össze, mert ő csak egy Minnie. A szakácsnő, aki odaégeti a kaját. A másik anya, aki ki sem tud lépni a házból. A lökött ex, aki inkább él a közösségi mádiában, mint az életben. Egy másik, aki slágert ír a szakításból. Még lehetne sorolni - kapcsolódnak a szereplőkhöz, igazán nincsenek is saját történeteik, de a főszereplőkét többé teszik.

Kellemes, hangulatos az egész film. Nem az a nagyon nevetős, inkább az építkezős. Akadnak benne poénok, de közben összerakják, hogy melyik szereplőnek mit kell magán dolgoznia, és hogyan lehet egy szerelmet érdemben megélni, felvállalni. Sokkal inkább elhiszek egy ilyen filmes románcot, mint pl. a Lindsay Lohan karácsonyi romkomokat.

Nem sztárparádés, de azért lehet a főszereplőket másból is ismerni. Cookson pl. nekem tipikusan az a színésznő, akit nem értek, miért nem kaptak fel jobban. Helyes, játszani is tud, de valahogy megragadt mellékszerepeknél és nincs igazi sikerfilmje. Azt még emésztem is, hogy a Kingsman 2. részében mi lett a karakterével. Itt is helyeske, szerethető, nem csak egy csinos pofi. Laviscount inkább eye candy, mondjuk, ellene szól, hogy nem szívleltem az Emily Párizsban történetében.

De ez egy kellemes, nézhető film. Nem minden évben újranézős, de egyszer még tetszett is.