Új életbe kezdő, gyerekekkel foglalkozó, önfelfedező.
Britt-Marie imádja a rendet és a rutint. Minden napja pontosan ugyanolyan, és ő ezzel elégedett is. A ház tisztán tartása, a férje tökéletes kiszolgálása köti le vagy 40 éve. Ám a férfi egy üzleti út során szívrohamot kap, és az asszony rohan hozzá a kórházba. Ott éri a sokk: a férfi nem dolgozott, egy szeretőjével szórakozott, aki a kórházba is vele ment. Az asszony eddig nem akarta meglátni az igazat, de már nem hazudhat magának. 
Felpakol, és elhagyja a csalfa férjét. 60-on felül nem egyszerű állást kapni, így elvállalja az első munkát, ami adódik. Egy vidéki városkában lesz a közösségi ház gondnoka és a gyerekek focicsapatának az edzője. A takarítás és az épület rendben tartása profilba is vág neki, de a gyerekekkel nincs tapasztalata, és a focit egyenesen rühelli. A közösség azonban befogadja, és Britt-Marie lassan átértékeli magát, az életmódját – ám pont ekkor rátalál a férje, akinek van egy terve.
A skandinávokhoz filmek és regények terén főleg az ember a krimiket sorolja oda. Hiszen külön zsánerré is vált a skandináv krimi, és itthon is szép piacuk van. Jönnek a regények, filmek és sorozatok is folyamatosan.
Mellette, kevésbé sikeresen és kisebb tempóval érkeznek a skandináv humor képviselői is. Fredrick Backman közülük is kiemelkedik, mert olyan történeteket ír, amelyekre igaz, hogy van humoruk is, de mellette mélyek, emberiek, és nevelgetnek. Arról mesél, hogyan kellene élni, milyen emberinek kellene lenni.
Amiért ezt felemlegetem, mert Backman történetei filmen is elkészülnek. Az Ove a legismertebb, szerintem regényben és filmen is, de bőven van más története is. Britt-Marie regénye például, aki 60 felett kezd új életet és keresi a maga boldogságát.
Mit mond el ezzel Backman? Mesél arról, hogy az embernek mekkora tehetsége van ahhoz, hogy áltassa magát. Az asszony pontosan tudta, milyen a házassága, csak saját magát is becsapta. Csak várt, hogy egyszer majd észreveszik és értékelik. Az különösen tetszett a filmen, ahogy kiderül, hogy a nőre mi tett ilyen hatást, és miért követi ezt a mintát kislánykora óta. Az érzelmei között volt zűrzavar és problémák, gyász és fájdalom, ami elől a takarításba, a fizikai rend megteremtésébe menekült. A szüleitől, majd a férjétől várta, hogy felfigyelnek minderre, és megkapja a törődést, amire neki is szüksége lenne. A film pedig nagyon bölcsen mutatja, hogy hol a gondolkozásában a hiba. Ha mindig ugyanazt csinálod, butaság változást várni. Ahhoz változtatni kell – amiből most jó pár akad a nő életében.
Miközben a film hangulatát végig meghatározza, hogy egy idős asszony történetét látjuk, akinek többféle fájdalmat és traumát kell feldolgoznia, sorra hozzák be a komédia elemeket is. Ahogy fociedző próbál lenni, miközben fogalma sincs az egészségről, és még utálja is ezt a sportot. Ahogy a helyi rendőr udvarolni próbál neki.
Sikeresen vegyítették a tragikus elemeket, a humort és a felemelő pillanatokat is. Mert Britt-Marie egy közösség tagja lesz, megszereti a gyerekeket is, és egy érdekesebb, értékesebb életet kezd el élni, mint a férje rabszolgájaként.
Nem a külsőségek adják el a filmet, az nincs benne. Átlag kisváros, focipálya és átlag emberek. De az üzenete, a sok emberi vonása, ezek átjönnek és közel hozzánk az emberhez a történetet és a szereplőit.
Még az a helyzet is fennáll, hogy amikor a regényt olvastam, nekem nem tetszett a sztori. A film viszont kihangsúlyozta az értékeit, az emberségét úgy, hogy még ahhoz is kedvet kaptam, hogy a regényt újfent kézbe vegyem. Talán rossz passzban olvastam…
Backman történeteit meg szívesen nézném is tovább: A mi vagyunk a medvék HBO feldolgozása még visszavan, és nagyon drukkolok egy Hétköznapi szorongások filmért.
Itt járt Britt-Marie – 5/4 Backman tud valamit. E film is egy keserédes, de ugyanakkor felemelő emberi dramedy.
