Párkapcsolati zűrös, rablós, karanténos.
Linda és Paxton szerelme egykor nagy volt, és boldog házasságban éltek egymással. Valami azonban elromlott, és a válás került terítékre. Balszerencséjükre éppen ekkor érkezett meg a COVID, és az elhidegült házasok egy házban ragadnak. Mindketten megszenvedik a helyzetet: Paxton nem tud mit kezdeni magával, míg a vezető pozícióban levő Linda rühelli, hogy embereket kell elbocsátania. Ha ritkán egy helyiségben tartózkodnak, annak veszekedés a vége. Paxton igyekszik kilábalni a helyzetből, verseket olvas fel az utcán a szomszédoknak, és 
illegális munkára, hamis papírokkal is hajlandó, hogy végre feljebb léphessen a ranglétrán és ne csak egy büntetett előéletű sofőr legyen. Éppen abból az üzletből kellene szállítania, ahol Linda cégének kiállítása van, egy milliókat érő gyémánttal. Támad egy ötletük, hogy miképpen valósítsák meg az álmaikat a jövőben.
Azért nagyon remélem, hogy nem karantén filmeket fogunk nézni a jövőben. Bőven elég az is, hogy nem mehetek el otthonról, még egy kávéra se tudok beülni sehova hónapok óta, de még a tévében is azt nézzem, ahogy az emberek maszkban mászkálnak, be vannak zárva és lassan beleőrülnek? Talán, majd visszanézve egyszer jobban tudom értékelni a helyzetünk filmes feldolgozását, de most csak rossz érzetem van tőle. (Ha majd ilyen-olyan sorozat évada lement, előkerül ez is. A Chicago szériák, a The Resident, Bull, Shameless és a The Good Doctor is bevállalta a helyzet feldolgozását.)
A Karantén meló az HBO filmje, és nem nagyon tudom, mit szóljak hozzá. A teljes első fele nem tudott lekötni, és szenvedtem vele. Nem elég, hogy egy száraz kapcsolati dráma, még ott van a karantén is benne. Nagyon nem szerettem azt nézni, ahogy maszkot keresnek, tartják a 2 méter távolságot, amíg sorban állnak, hogy bemehessen a boltba, vagy karantén sportokat találnak ki: mivel az utcák üresek, motoros üldözés a rendőrökkel.
Mindkét főszereplőnek megvan a maga nyomora, ahogy a házasságuknak is. Most komolyan, az volt a kedvenc részem ebből a szakaszból, amikor Paxton megkérdezi, mi nem működött köztük. Linda meg azt mondja, először valami vadat keresett, és Paxton az volt. Majd már nem kellett a vadság, és Paxton megszelídült. Mégis, valami már nem jó, elromlott és itt a vége. Nem tudni miért, de ez van. Lehet sejteni, milyen a film, ha ez a kedvenc jelenetem.
Majd jön a gyémántrablás része, ami kicsit megpörgeti a filmet, és mozgásba hozza a szereplőket. Ahogy lenni szokott, az izgalmak a kapcsolatuknak is vérátömlesztést jelent, és sokkal jobban állt mindenkinek, amikor rosszaságon törte a fejét és tevékenykedett. Élőbbnek tűntek, mint a lakásba zártan és nyüglődve.
Pedig nem egy nagy heist movie, hihetőbb is így a maga egyszerűségében, mint lenne egy látványosabb, izgalmasabb és nagyobb tervvel.
Ez azonban kevés, hogy az egész filmet megmentse. Túl hosszú a felvezetés, bár tény, hogy különben sem kötnek le a házassági drámák elemzései. (Szégyen vagy sem, a Johansson – Driver házassági dráma se jött át nekem, Oscar-jelölések ide vagy oda.) A végével sem voltam kibékülve – most akkor mi van? Adnak még egy esélyt maguknak együtt? De miért? A karantén meg tart még tovább… Szerencsére a film nem, mert nagyon sok ez a két óra.
Még akkor is, ha a színészeken nem spóroltak. Erős stáblistája van, ha nem is ezek lesznek azok a karakterek, melyek eszembe jutnak majd a színészekről.
Egyszer megnéztem, ismételni biztosan nem fogom.
Karantén meló – 5/2,5 hosszú a film, és az első felét kifejezetten untam. A végére jobb, de addigra lefáradtam.
