Politikai játszmás, lovaggá váló, történelmi.
Az ifjú Ruy a nagyapja mellett nőtt fel, és készül arra, hogy egy napon lovaggá üssék. Az apja a király szolgálatában halt meg, és a fiú vágya, hogy az apja örökébe lépve ő is szolgálhasson, és kiérdemelje a családja kardját. Ám nincsen vagyona, nemesi neve – így lehet ő a legjobb a tanulók között, akkor is lenézik és nem becsülik meg a szolgálatait. Noha többszörösen nehéz időket él meg a királyság: Leon ura, Ferdinand király
szövetséget kötött a hitetlenekkel, akik adóznak neki, cserébe háborús helyzetekben köteles kiállni mellettük. Most erre kérik: Aragon királya, aki nem mellesleg Ferdinand fivére, nagy erőkkel rohanta le őket. Sancho, a trón örököse és Ruy gazdája kell, hogy befejezze a háborút. Közben egy puccs is készül Ferdinand és Sancho ellen. A királyné saját jogon is uralkodhatna, kisebb fia és elsőszülött lánya is hatalmat akarnak.
Mennyire vegyük át, ki volt El Cid? Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám, hogy olyan alakja a spanyol kultúrának, mint Arthur és Roland nyugatabbra az angoloknál és a franciáknál. Talán annyiban más, hogy neki a történelmi gyökerei biztosabbak, mint a mítoszbéli Arthur királynak. El Cid nagy hadúr volt, aki sokat tett azért, hogy a keresztény királyságok erősödjenek és ne kerüljön az iszlám uralma alá az Ibériai-félsziget a 11. században. Ok, zsoldos is volt, dolgozott a másik oldalnak is, de a mítosza úgy örökítette meg, mint a kereszténység nagy bajnokát.
Most egy spanyol sorozat indult, amely az ő történetét igyekszik elmesélni. Nem a történelem visszaidézése a célja, legalább annyira szórakoztató széria is, ami magán viseli a sorozatsztárok hatásait. Ahogy itt a hatalomért ármánykodnak, és a családi viszonyokat mutatják a királyi családban, nem tud nem a Trónok harca eszembe jutni. Elég csak Urraca hercegnőre és az öccsére pillantani, akik egy lépésre vannak attól, hogy ők legyenek az El Cid Lannister ikrei. Mondjuk, Alfonso jobb napjain sem egy nagy harcos…
Talán nem árulok el nagy titkot, hogy Ruy az, akiből majd El Cid lesz. Mélyről indítják a karakterét, szegény és megvetett, aki egy nála magasabban álló nőbe szeret bele. De a lovagi erények birtokosa is ő, aki akkor is helytáll és megfelelően cselekszik, ha ezért nem kap jutalmat. Meg lehet nézni, hogy a kapcsolatok már ekkor is mennyit számítanak: a gazdag bárófiú lovagi címet kap, mert le akarják kenyerezni az apját. Ruy egy háborúban menti meg az örököst és ünnepli a nép, őt mégis mellőzik. Hát igen, a korrupció és a panamázás nem mai találmány…
De amit ki akartam ebből hozni, hogy klasszikus kalandfilmes alapokat adnak a karakternek, aki a nagy próbák során halad egyre közelebb a céljához. Már itt van minden kellék: az ura, akihez halálig hű. A szeretett nő, akit el kell nyernie. Az apai örökség, amihez fel kell érnie. Még arra is adnak alapokat, hogy majd beleférjen az is, amikor a mórok mellett harcol. (Mondjuk, az a csillagokban különleges sors van írva neki elég béna ötlet, de ok.)
Azonban ebben a pár részben éppen csak elindulnak az események. Megismerjük a szereplőket, az alapvető konfliktusaikat. Az évad végére jutunk el oda, hogy akkor most indulhatnak a kalandok és a nagy játszmák.
Nem a leglátványosabb kosztümös sorozat, de a 2 évadot megélt templomosokat simán veri. Még Jaime Lorentét is leszerződtették Cidnek – vagy mondjak inkább Denvert?
Lorente nem Charlton Heston, még 2. évados berendelést sem láttam – de majd figyelek.
El Cid – 5/3,5 történelmi kalandfilmnek rendben, de érezni, hogy ez még csak az alapozás mindenhez.
