Idegen világba kerülő, szörnyekkel harcoló, túlélős.

Az osztag bevetésre indult a sivatagba Artemis kapitány vezetése mellett. A Bravo csapat eltűnt, ők pedig követték a nyomokat. Elhajtottak egy különös oszlop mellett, majd egy különös vihar tört ki. Próbáltak elhajtani, de nem tudtak. Mire magukhoz tértek, egy idegen tájon találták magukat, ahol a Bravo járműveinek roncsa fogadta őket. Hamar rájöttek, mi végzett velük: a homokban egy szörnyeteg él, amely most rájuk kezd el vadászni. A lőszer gyorsan fogy, és a hatalmas lénnyel nem tudnak mit kezdeni. Az éjszaka pedig újabb veszélyes, pókszerű lényekkel csap le rájuk. Artemis a jegygyűrűjébe kapaszkodik bele és határozza el, bármi áron hazajut. Hamarosan felfedezi, hogy egy ember is a nyomába jár. Lehet, hogy szövetségesre bukkan a szörnyek országában?

Nincs elég kézügyességem a kontroller nyomkodásához – kész szerencsétlenség vagyok a karakterek irányításában. Legutóbb Tomb Raiderrel próbálkoztam, és nem jutott Lara messze a vezetésemmel. Nem is erőltetem a dolgot, így nekem az ilyen játékok kimaradnak az életemből. A Monster Hunterről tudom, hogy eredetileg az is ilyen játék, de ebből kifolyólag többet nem tudok mondani róla.

A film alapján azonban el tudom képzelni, milyen lehet. Nem sok mindent tettek, hogy kerek és önálló történetet adjanak a filmnek, szinte olyan érzés volt, mint egy játékot nyomon követni. Az egészet kitölti, hogy menekülnek és a harcolnak a szörnyek ellen. A szocializáció minimális – ez egy adrenalin menet.

Még a főhős neve is olyan játék hangulatú. Artemis – a vadászat görög istennője volt. Nem hinném, hogy nagyon gyakori vezetéknév lenne bármerre.

Ahogy már említettem, ez a film nem az agyunknak, sokkal inkább a szemünknek készült. Ha elkezdem át is gondolni, mit láttam, jönnek a kérdések, amire nincs jó válasz. Az első nap Artemis elég komoly sebeket szed össze, van egy jelenet, ahol járni se nagyon tud. Másnapra meg átmegy szörnyvadász Rambóba, mint akinek semmi baja? Miért éli túl azt, amit a társai nem? Ugyanúgy bekábítva kerülnek a pókszörnyek gubóiba, de csak ő tér magához, noha őt előtte is megsebezték. De nem is ez a kedvencem, hanem az Admirális karaktere. Aki tökéletes angolsággal szólal meg, mert tanulmányozta a másik világ nyelvét. Mégis, hol? Kitől? Semmi értelme, semmi alapja. Azt már hagyjuk is, hogy a szörnyekbe a gépfegyver nem tesz kárt, de egy jól kilőtt nyílvessző csodákra képes.

A szörnyek. A film erőssége, hogy korrekten néznek ki, és az akciójelenetek is eladják. A nagyja különben is ez: emberek vs. szörnyek. Magamat azzal szórakoztattam, hogy melyik szörny mire emlékeztet. Gondolom, a játék volt az alap, de ettől függetlenül nem vadiúj lényeket kaptunk. A pókszörnyek a Gyűrűk Urából lehetnek ismerősek, gubóval együtt. Helló, helyi Banyapók! A homokban is remekül ásó szörnyeteg koncepciója a The Mandalorian homoki sárkányát juttatta eszembe. Sárkány – a főellenség pedig egy tűzokádó sárkány, bármilyen nevet is adtak itt neki. Kidolgozottak, jól néznek ki, csak éppen itt is él a szabály. Agyat ki, szemet be.

Sztár szereposztásnak nem nevezném a filmét, de azért akadnak benne nevek. Milla Jovovich simán játssza tovább Alice-t, csak most szörnyek és nem zombik ellen. Tony Jaa hősi pózokba íjazik, Perlman legemlékezetesebb tartozéka pedig a borzalmas haja – paróka?

Az akció igényem dorombolhat, de különben nem fogott meg a film.

Monster Hunter – 5/2,5 kinézetre szépen összerakták, de a cselekmény soványabb és nem sok értelme van.

Monster Hunter - Szörnybirodalom: EXKLUZÍV magyar előzetes #1 - YouTube