Szektás, misztikus, gyerekes, fogságba ejtő.
Leanne elment, ugyanakkor Jericho is semmivé lett. Újfent egy játékbaba van csak a bölcsőben. Sean és Julian képtelenek elmondani Dorothynak, hogy a fia régen halott, és ez a baba volt az, amelyet hónapokig élőnek hitt. De már Dorothy nem látja élőnek a játékot, és azt a két férfi maga sem érti, amíg Leanne itt volt, kinek a gyereke volt velük. Meghagyják a nőt abban a hitben, hogy a szekta vitte el a kisfiút is. Julian még nyerészkedne is a testvére
nyomorán, és megszervez egy zsarolást. Az újságíró Dorothy azonban jó a szakmájában, és valóban Leanne nyomára bukkan. Vissza akarja hozni, és érte visszakérni a gyermekét. Sean és Julian pedig mennek utána, miközben a saját nyomoruk egyre nő. Sean már nem csak ízlelni, érezni sem tud. Julian a drogokhoz menekül. Leanne pedig nem ad egyenes választ.
Amikor nem tudom eldönteni, valami jól sikerült vagy sem. Egy sorozattól azt várom, hogy fejlődjön. Tartsa meg azt, amiért elkezdtem nézni, ami önmagává teszi. Ugyanakkor változzon is, mert unalmas lenne ugyanazt nézni évekig.
A Servant megtartotta a szereplőit és a rejtélyt. Továbbra is homályban vagyunk tartva, és nem lehet érteni, mi is történik a szereplőkkel. Mágia, vagy van racionális magyarázat? Vagy a vallásban kellene a választ keresni? Sean rátalál a Bibliában a saját tünetei magyarázatára – pont azt produkálja, amit egy leprás. Idén kapott egy kifejezetten gusztustalan jelenetet, amiben megmutatták, mennyire nem érzékel már a bőre. Leanne múltja pedig egy vallási szektához vezeti el őket, akiknek már többet megtudnak a tevékenységéről, de még mindig nem eleget. Sok a megválaszolatlan kérdés. Ez nézeti is, már tudni akarom a magyarázatot, de annyira keveset kapunk, hogy az már frusztrál is.
Teljes váltás volt azonban a történetben. Az évad első felében nyomoztak Leanne után, miközben igyekeztek nem megtörni a mesevilágot, amit Dorothy köré építettek. Valahol már röhejes is, mennyire vigyáznak, hogy ne emlékezhessen, mi történt igazából a fiával. Most adnak rá egy magyarázatot, miért kell így tenni, de akkor is beteg, ahogy átverik. Ez a fele a sorozatnak volt az unalmasabb, mintha csak késleltetés lett volna.
Addig, hogy rátalálnak a lányra. Hogy Dorothy drasztikus eszközökhöz nyúl, hogy visszakapja a gyerekét. Leanne is játszmába kezd, a megjelenő bácsikája is. Itt már sokkal több a feszültség, és várni lehet, mikor robbannak a szereplők. A végjátékra el is jutunk a harcig, de sajnos válaszokat ott sem adnak.
Kicsit olyan érzésem is volt, hogy a végére visszajutunk oda, ahol már jártunk. Akkor meg mi értelme volt az egésznek?
Nem éreztem úgy, hogy a szereplők fejlődtek volna. Dorothy megmutatta a vérszomjasabb felét, de amikor áttörés lehetett volna, amikor már majdnem emlékezett, visszakoztak. Sean továbbra is a viszonylag jó ember, aki még a leginkább szimpatikusabb a sorozatban. Julian viszont egyre süllyed – a káros szenvedélyei, ahogy átveri a hozzá legközelebb állókat is. A Leanne-nel közös szálán is csak szörnyülködni tudtam. Bizonyos tekintetben ő még inkább el van veszve, mint a nővére. Grint jól adja a szerencsétlen drogost, olyankor a leghitelesebb, amikor Julian valósággal összeomlik.
A tér továbbra is zárt, be vagyunk zárva a házba. Ez még mindig feszültséggel teli, és jó játszótere a sorozatnak. A főzésből visszavettek, de még az is ott van látványelemként.
A harmadik évad be van rendelve – remélem, pár választ is szervíroznak majd.
Servant – 5/3,5 a rejtély még mozgatja az agyam, de nagy időhúzás az évad és alig kaptam válaszokat.
