Emlékezős, kísérletes, személyiségcserés.

Nolan Wright súlyos autóbalesetet szenvedett a feleségével – a nő belehalt, a férfi napokig kómában volt. Felébredt, de az emlékei elvesztek és nem találja a helyét az életében. A kislánya tartja egyben, de pont miatta kell mindent megpróbálnia, hogy visszanyerje az emlékeit. Egy új eljárásra jelentkezik, melyet Dr. Lilian Brooks vezet. Egy gépbe kell beülnie, melynek segítségével az emlékei megelevenednek. Ám két gondja is van: az emlékeiben nincsenek arcok, és a megjelenő képek nem illenek abba a képbe, amit az életéről tud. Verte volna a feleségét, miért nem ismerős a lakás, amit a képekben lát? Valamint, van ott egy eltorzult, nem emberien mozgó árny is, ami mindig a nyomába ered és el akarja kapni. Ahogy elkezdi megérteni, mi történik vele, új értelmet nyer az életért harc fogalma is.

Ilyen egy klasszikus sémájú horror korrekt felépítése. Még, ha ismerős is nem egy eleme, és a nagy felismertetés előtt ki is találtam egy csavart, annyira jól össze lett rakva, hogy így is szórakoztatónak találtam és szívesen néztem.

Nem a látvánnyal akar ijeszteni a film – jobban is szeretem az ilyesmit, amikor mélyebb félelemekre építenek, és nem a vérrel vagy a szörnyekkel akarnak undorítani. Talán pár nagyon gyenge jump scream elemféle van benne, de abban sem vagyok biztos, hogy annak a jump scream lett volna a célja. Ahhoz túl lassan mozog az a tört emberi alak. Nem is csinálták meg ijesztőre, majdnem inkább komikus elem, ahogy mozog. (Igen, én vagyok az, aki a Kör 2. részében Samara mozgását is komikusnak találta, nem viccesnek. Erről nagyon az jutott eszembe, ha itt nem is egy kútból mászik ki pókszerű mozgással, hanem egy bölcsőből hajtogatja ki magát.)

Helyette azzal húzza az ember idegeit, hogy van valami titok saját magáról, amit nem tud megfejteni. Annak a sötétsége, hogy nem tudja ki ő, majd borzadhat attól, amit addig nem tudott magáról. Oidipusz esete: kutathatod magad, aztán nem élhetsz együtt azzal, amit kiderítettél. Régi toposz, most is működik. A tudományos körítés meg modernebb köntöst ad neki, de az alap ugyanaz a régi és emberi félelem.

Semmilyen tekintetben nem egy bonyolult történet, de pont az egyszerűsége adja az erősségét is. A történet lineárisan van vezetve, és kevés helyszínt is használnak, ahogy fontos szereplő is csak 4 van benne. Ha jól számolom, 4 csavar van benne elrejtve, amiből hármat nagyon könnyű volt kitalálni. Mit nyomoz ki az álmokban Nolan, hogyan halt meg Thomas és mi/ki az a tört alak, aki a nyomában jár. Egyedül az lepett meg, hogy Lilian miért annyira megszállottja ennek a projektnek.

A szokott horror elemeket használja, mind látványban és mind a cselekményben. Talán ezért nem is tudott meglepni, ismerősek, láttam már ilyet. De olyan szépen összepasszolnak, hogy ez nem okozott semmilyen gondot. Minden szépen összeillik, kiszámítottak a hatások és a tetőpontok. Így kell működnie, és a jó munka akkor is érződik, ha a végeredményhez hasonlót már láttam nem egyet.

A szereposztáson érezni egyedül, hogy ez inkább tévés horror, mint moziba szánt alkotás. Egyetlen ismertebb színész sincs benne, csak a Lilian doktornőt játszó Phylicia Rashad ismerős, őt már láttam másban is. Ez sem vett el az élményből, a színészek szépen hozzák a kötelezőt, de inkább a történet, és nem a karakterek adják el.

Vagyis, ez egy kellemes pszicho-thriller, kicsit horror volt. Megérte megnézni.

Black Box – 5/4 egy ponton már nagyon kiszámítható, de a zsáner elemeit jól használja. Szórakoztató.

Black Box | Official Trailer | Welcome To The Blumhouse | Prime Video - YouTube