Családot védő, régi szokásokhoz visszatérő, leszámolós.
Hutch Mansell békés életet él: kertvárosban, az apósa cégében dolgozva. A felesége már csak átnéz rajta, a fia inkább a nagybátyjában keresi a példát, már csak a kislánya mutatja ki a szeretetét az apja felé. Amikor betörnek hozzájuk, Hutch nem bocsátkozik harcba, és a fiára is ráparancsol, hogy engedje el a rablót, akit elkapott. Ettől kezdve még inkább érzi a családja csendes megvetését, mintha nem is férfi lenne. Amikor kiderül, hogy a kislánya karkötőjét is elvitték, valami elpattan benne. Éjjel felkerekedik, és a rablók nyomába ered. Majd egy buszon rendezi le a randalírozó fiatalembereket. Balszerencséjére az egyik kórházba juttatott srác bátyja az orosz maffia egyik kemény tagja, aki bosszút esküszik. Hutch családja is szembesül azzal, hogy a csendes férfi álcájában egy kemény CIA gyilkos rejtőzött.
Simán rá lehet nyomni a reklámszöveget, hogy a John Wick készítőjének a produkciója. Itt még az is áll, hogy ezzel egész jól be lehet lőni, kinek való ez a film. Van annyi hasonlóság a két történet és hős között, hogy könnyeden rá lehet mondani, hogy a John Wick recept alapján főztek egy újabb akciófilmet nekünk.
Ami működött a John Wickben, itt is megtalálta a helyét. Hutch annyira ártalmatlannak tűnik, hogy a film eleji alakja eszembe juttatta az Amerikai szépségből a kezdetben életunt Lestert. Aztán felpörög pont úgy, mint a Rémkirály. Egyik akció követi a másikat, és Hutch megy előre rendületlenül. Itt is egy komplett bűnbandával kell szembenéznie, és a régi kiképzés és beidegződések feltámadnak. Csak abban más a két személyiség, hogy John a törvény sötét, Hutch a világos felén állva szerzett gyilkos hírnevet. Johnnak már nem maradt vesztenivalója, Hutch családos és meg is akarja tartani a nőjét és a két gyereküket. Vagyis, nem ugyanaz, de elég sok minden egyezik, hogy felismerhető legyen a recept.
Az agyunk nem kell hozzá, de itt nem is volt rá igényem. Simán elszórakoztam azon, ahogy egymásnak feszül Hutch és Yulian. Autós üldözés, mindenféle fegyverrel kézi tusa, a nyomok profi eltüntetése – ez az alap. Erre épülnek rá az egyéb humoros elemek – jó, némelyike elég sötét humor, de az nekem bejön. Kezdve azzal, ahogy Yulian az egyik pillanatban kedélyesen énekel a színpadon a bárjában, a másikban meg illusztrálja egy sörös üveggel és egy random orosszal, hogy miért is kemény fickó. De lehetne említeni Hutch apját az öregek otthonában, vagy a család reakcióját, amikor számukra is nyilvánvaló lesz, hogy a családfő nem az a nyámnyila alak, akinek addig gondolták. Az egyik kedvencem meg, amikor a hacker csaj szembesül azzal, kivel akar háborúzni a főnöke és lelép. Az kész…
Talán egysorosokat nem fogok idézgetni belőle, de ettől függetlenül hangulatos és jó volt nézni a filmet. Erre szokás azt mondani, hogy macsó? Annak idején a Golyózápor volt ilyesmi, majd jött a John Wick. Ez utóbbit nem véletlenül emlegetem annyit, már vannak pletykák, amiket egyelőre cáfolnak, hogy összehozzák a két szereplőt egy közös kalandra, vagy legalább egy feltűnés erejéig. Nem tűnik elképzelhetetlennek különben, de azért nem bánnám, ha valahogy szövetségesek lennének és nem ellenségek.
A szereposztás annyira nem sztárszereposztás, de azért így sincs az embernek oka panaszra. Bob Odenkirk elhitette a film eleji szerencsétlen alakot, majd az akcióhőst is. Keanu talán a nagyobb név, de Odenkirk több arccal játszik. Akit még ki kell emelni, Christopher Lloyd, mint az öregebb Mansell. Elsőre meg se ismertem, de aztán a nagypapa is szolgálatba helyezte magát. Így kell pár rövid jelenettel is nyomot hagyni…
A Mortal Kombat új verziójától vártam többet, de ebben volt meg a szórakoztató faktor.
Most érdeklődve várom, mi lesz a film és a karakterek sorsa. Nézném tovább is, bár ezt a poént nem tudják még egyszer ellőni – vagy esetleg a család is harciasabbá válna?
Nobody – 5/4,5 elhinni nem fogom, de remek szórakozás volt jó akciójelenetekkel, sok tesztoszteronnal.
